Mickey webnaplója

Tegnap megmakacsolta magát a Colt. Azért sem indult. Csak a bikásítás után. No, de hogy is van ez? Egy éves a Bosch-akksi benne. Nem hiszem el, hogy kimúlt volna. Akkor valahol zárlat van? Nem égett le a kocsi. Megnéztem, az se igaz, hogy öt kaszáspók lehidalt a két pólus között. Mondom magamban: ha ma se indul, bejelentkezem a szerelőnél. Nem tudom, hogy csinálta, de reggel simán indult.
***
Tegnap este elindítottam egy mosogató programot. A tányérokat csak ma reggel vettem ki a gépből. Melegek voltak. Hogy lehet ez? Többször indult a program? Van neki melegen tartó programja, amit akaratlanul elindítottam? Fogalmam sincs.
***
Találkozóra invitáltuk csoportunkat. A bevásárlásig nem jelezte senki, hogy jón-e vagy sem. Majd egy pár igenelte a találkozást. Egy másik telefonon jelezte, hogy ők is jönnének, de ha ennyire nincs érdeklődés, akkor inkább maradjon el a tali. Ebben megegyeztünk. Ekkor lépett akcióba egy harmadik pár, jelezve, hogy jönnének. Ámbátor… Mivel azonban korábban töröltük az alkalmat, ők se. Így adódott, hogy elmaradt az a találkozó, amely nyolc fővel egy derék kamarajellegű esemény lehetett volna. Az első felmerülő kérdés: Korunknál és a távolságoknál fogva akarjuk-e egymás meglátogatását? Akarjuk, de csak alkalmanként? Nem akarjuk? Ki tudja?
Magunknak tanulság: Ha meghirdettük, tovább nem foglalkozunk azzal, hogy ki jön, ki nem. Aki bújt, aki nem… várunk. Ha meghirdettük, igeneljük, a többi az önkéntességgel járó bizonytalanság jegyében fog lebonyolódni.
***
És most nyelvelek:
HOLLIK? – kérdezi István.
OTTLIK –  válaszolja Géza.