Elhagyva-megőrizve
Ami az idő múlását illeti: Jelentem, az első hetvenegy évem letelt. Tizedik unokánk születése közeleg.
Azt szoktam mondani, hogy az új évben nem kezdek új életet, mert még a régit se fejeztem be.
Haladjunk csak szépen, sorjában.
Pál azt ajánlja, hogy vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg (1Tessz 5,21). Ez elég programnak.
Mert tőle tudjuk: sokszor nem azt tesszük, amit akarunk, a jót, hanem amit nem akarunk, a rosszat.
És azt is ő kötötte a lelkünkre, idézem: „törekedjetek a szeretetre”.
A többit meg halljuk minden misén: őáltala, ővele és őbenne…
A kérdés, hogy mibennünk van-e ő, és mi vajon őáltala és ővele?... Várja igenlő válaszunkat.
***
Még mindig Mórát olvasom. Kicsit O’Henryre hajaz a humora.
De nem hajaz rá annyiban, hogy amerikai kollégája világnyelven írt, Móra, pedig a világon szétszórt és itthon élő magyarok nyelvén. O’Henry stílusa próbál érzelemmentes maradni, Mórából pedig kiszakadnak az érzelmek.
Az amerikai messzebbről nézi hőseit, Móra közel engedi magához, érzelmeihez is. Így rozsdás-vas korszakunkban nem számíthat akkora érdeklődésre, amely méltán megilletné. Hamar elintézik kortársaim azzal, hogy nyálas. Pedig csak úgy nyálas, mint az erős színeket felvonultató naplemente: érzelmeiben nem giccses, hanem hiteles.
Néhány gondolatforgács a kötetkéből: „Akiknek kihullott az írói tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha szerénynek tettetik magukat.”
MF olvashatatlan kézírásával birkózik szedő és lektor. Sz.: Mit írt ide? Vakmerő? Esernyő? Lektor: Eszmeerő. (MF megjegyzi: Abbizisten nem is lehetett más, hiszen Sári János hentesmester beszélt a csirkeadóról, s neki mindig ilyen szép stílusa volt. (GYM megjegyzi: Az értelmiség soraiból ma is képesek néhányan olyan fentebb nemben írni, hogy mondataiknak aligha van értelmük.)
MF még hozzáfűzi: Senkinek olyan szép sajtóhiba-gyűjteménye nem volt, mint nekem van... Én csak azokért vállalom belőle a felelősséget, ami tetszik az olvasónak. Ami nem tetszik, arról azt kell gondolni, hogy jól volt írva, csak rosszul volt szedve.
***
Nincs új a nap alatt: MF írja: Mári most már olyan fönt hordja az orrát, mintha ő hajtaná a Göncöl szekerét. Én egy másmilyet ismertem: … mintha ő fújná a passzát-szelet.
***
FB-ra feltett mondatomat blogomban megismétlem: Minden kedves rokonunknak, barátunknak, azoknak, akik felkeresik az oldalamat, és azoknak is, aki nem keresik fel, áldott, gazdag új esztendőt adjon az Ég!
2017.12.31. 19:32 emmausz
Újév elé
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4213537221
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek