Ha férfiként megbetegszel, annyira nem lehetsz rosszul, hogy elfelejts magaddal zsebtükröt vinni.
Megint széltében-hosszában kerestem olyan helyen konnektort, ahol tükör is van. Ám tükör csak a fürdőhelyiségekben van, konnektor pedig csak az ágyak tövén. Aki tehát villanyborotválkozni kíván, látatlanban szedi magáról a szőröket, vagy előkapja zsebtükrét. Mert … csak.
Ha élére állított alumínium-doboz zörög a folyosón, tudod, hogy étkeztetési ceremónia indul. Ha csendesen guruló vízszintesen elhelyezkedő alumínium-dobozzal közelítenek, biztosra veheted, hogy tetemet szállítanak vele.
Összevissza vert a szívem, ezért mentem be saját lábamon a kórházba. Ott röntgen-átvilágításra küldtek. Mondom, ide a papírt, ismerem a járást. Nem addig az – kaptam a választ, van betegszállító, majd az áttolja magát. És jött a betegszállító és áttolt.
Fábryról mesélik, hogy hipochonder, mégis évente kivizsgáltatja magát. Jóllehet megmondták neki az orvosok: Ha megvizsgálunk, akkor találunk… Megvizsgálták és találtak.
Én is így jártam. Megvizsgáltak és találtak – újabb kopásokat. Megsokszorozódtak a gyógyszereim.
Hozzák este az arzenált. Már annyi fajta pirulás szedek, hogy csak na. Kapom bé, iszom rá a vizet, s az egyik mocskossa elakad a torkomon. Köhögök, erre felszalad az orrüregembe. Leszippantom, vissza a légcső bemenetéhez, kiköhögöm, visszaugrik az orrüregembe. Megint próbálkozom, s valahol meglapul. Eltelik félóra, rám jön a köhögés, a meglapuló drog újra mutatja magát. Ezúttal sikerül rendes útjára segítenem. Az eset óta csak félmarék pirulát kapok be egyszerre, mert ami sok, az sok.
Jó tanács. Ha a belosztályon utolér a torokgyulladás, hozass otthonról strepsilst, mert erre nincsenek berendezkedve.
Mókás olvasni az ajtókon: betegszoba, betegvécé, beteghűtőgép, betegtévé. Ha beteg– gondolom magamban –, gyógyítsák meg.
A szomszéd ágyon nyűglődő annyit kér, hogy egyféle pirulát kapjon, mert nem fogja győzni őket számon tartani. Persze hat félével bocsátják el. Megértem őt. De megértem az orvost is. Ha egyet elhagyna azokból, amelyeket a szimptómák alapján szükségesnek ítél, kitolna a beteggel, de hűtlen lenne az orvoslás gyakorlatához is. A feleslegesnek látszó pirulák elhagyásának kemény következményi tudnak lenni.
Én már csak tudom.
2018.01.11. 12:02 emmausz
Epizódok a kórházi életből
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8813566251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
exbikfic · exbikfic.blog.hu 2018.01.11. 14:25:06
Örülök, hogy újra itt vagy! Kívánom, hogy legyen eredményes a "karbantartás", hassanak azok a pirulák, jobbulást!
Utolsó kommentek