Mickey webnaplója

Húsvét közeledtével többnyire eszembe jut a beat-mise, amit barátainkkal együtt énekeltünk immár 51 éve. Máig szeretem dinamizmusát, spontán hangzását. Még akkor is, ha tudom, hogy ma már nem divat az egyházi berkekben a beat-hangvétel alkalmazása. „Gitáros misék” itt-ott még megvannak, de kevéssé építenek rá a hivatalosságok. Persze nem a közepe ez a hangulatos zene a vallásosságnak, mégis érdekes színfoltjaként gondolok vissza a szoc. időknek erre a fajta mozgolódására. 
Ma is meghallgatom: „Örvendjetek angyalok, Jézusunk feltámadott, és a lelkünk meglelé ösvényét a menny felé. Alleluja!”
***
Egy komoly és egy humoros idézet Szolzsenyicin Gulag-könyvéből.
A komoly: Angliában az ellenzék vezére, csakhogy pártjának súlyát növelje, nem átall a valósnál sötétebb képet festeni az uralkodó állapotokról, s a kormányt vádolni, mint a bajok okozóját. Kísérteties a hasonlóság a honi állapotokkal. A sárdobálás csaknem elviselhetetlen mértéket ölt a választások közeledtével. Jól teszi, aki érdeklődés nélkül elmegy a plakátok mellett, a propagandaműsorok mellett, és józan eszére hallgatva adja le a voksát egy hét múlva, vasárnap.
A humoros: A novoszibirszki továbbítóláger őrsége 1945-ben a foglyok átvételekor névsor helyett az „ügyeket” kiáltotta egymás után:
– 58:1 a§ – 25 év, ki az?
[Az illető jelentkezik.]
Az őrség parancsnoka kíváncsiskodott:
– Miért adták?
– Hát csak úgy, semmiért!
– Hazudsz! Semmiért tíz évet adnak! 
Nem mese ez, gyermek, nem vicc ez, gyermek. De humor a javából. Könnyek között való nevetés. A könnyek jogosak, mert tíz évet ellopni valakinek az életéből ok nélkül, bűn, méghozzá a súlyos fajtából. Ezen viszont felemelkedve mosolyogni, és poénosra venni vagány humor a javából.
Apropó viccek: Nálunk is voltak ötéves viccek. Ennyit lehetett kapni a politikai viccekért. Pedig akadt közöttük jó. Pl. Melósok nézik a moziban a híradót. Megjelenik a képen Rákosi et. Minden melós felállva tapsol, csak egy ül tovább is közöttük. Egy kopasz jól öltözött úr. Ijedten szólnak rá a körülötte állók: - Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO. (Az ülő ui. maga Rákosi volt.)
Az orosz valóság kegyetlenebb. Ugyancsak Sz. írja kötetében, hogy a Sztálin éltetésére elkezdett tapsolást senki nem merte abbahagyni, mert mindenütt spiclik figyelték a tapsolókat. Na, de a tapsolók elfáradtak tíz, húsz perc tapsolás után. Valaki mégis abbahagyta. Másnap már érte jöttek, és letartóztatták. Tíz év.