Mickey webnaplója

A mai nap fegyverténye, hogy kiszedték a varrataimat.
Dr. B. igen korrekt valaki.
Elmondta, hogy kicsit várni kell rá, és tényleg kicsit megvárakoztatott.
Elmondta, hogy most hideg érzetet okoz a fertőtlenítő, és tényleg hideg érzetet adott.
Elmondta, hogy a varratszedés csípős érzést okoz. És tényleg csípett: némelyik jobban, némelyik alig.
Én is elmondtam neki, hogy nem izgat a csípős érzés, alig várom, hogy megszabaduljak a varratoktól. (Szerintem damil, vagy ahhoz hasonló műanyagcérnával voltam összedrótozva.)
Sebeimet jóságosan leápolta hát, és betapasztotta, hogy ne is lássam.
Mivel meg volt elégedve sebgyógyulásommal, én is meg voltam vele elégedve. Ő már sok ilyet látott, én meg még eddig nem igazán.
Még megnézte, hogy megjött-e a szövettani lelet, de nem.
Végeztünk.
Gyalog mentem le a negyedikről. Hogyne. Ilyenkor madarat lehet fogatni az emberrel. Ha madarat nem is, de egy tejes feketét fogtam azért és megittam a büfében, hogy el ne maradjak rendes megszokásaimból.  
A buszmegállóban mindenről beszámoltam mobilon.
Majd megszabadulva varrataimtól boldogan merültem a szókirakó játékba, és jól megvertem a gépet.
Hazafelé még megkerestem a Flóriánt, mert dolgom volt ott, és megnéztem a sarukat. A rangosnak mondott cipőboltban 18 000 ft-os árban láttam bőrsarut.
Nem ott fogok venni.