Hogy Émile Couénak igaza legyen, egyre jobban és jobban érzem magamat.
Igen. Egyre és egyre…
Kettőre még jobban és jobban érzem magamat, mert vendégségbe indulunk.
Háromra meg még jobban és jobban érzem magamat, amikor megérkeztünk.
3h 10-re, ha egyáltalán lehet, még jobban és jobban érzem magamat, mert kellemes légkondi dacol a külső 30 fokkal.
Ettől kezdve mindenki egyre jobban és jobban érzi magát, mert kedves rokonok között cserélheti ki infóit, ehet-ihat kedvére, vagy éppen mellőzheti is a kínált finomságokat.
Öt órakor a lehető legjobban és jobban érzem magamat, de mennem kell, mert otthon felejtettem az esti gyógyszereimet.
Hatkor teljesen jól érzem magamat megérkezve hűs lakásunkba, ahol bekapom az esti adagot, hogy továbbra is jól érezzem, sőt egyre jobban és jobban érezzem magamat.
Kaptunk néhány Hershey-csokoládét. Azt ehetek. Befejezem a befőttesüveg tartalmának bekebelezését. Rágcsálok hozzák kekszet is, mert azt is engedi átmeneti diétám.
Ha lehet fokozni a jóságokat, albumba szerkesztem a mai mobil-fotókat. Némelyik minőségével meg vagyok elégedve. Sőt egyre jobban és jobban meg vagyok elégedve velük.
Hát hogyne érezném egyre jobban és jobban magamat, hogy kiderüljön végre: mennyire igaza volt Émile Couénak.
Kérdem én, akkor meg miért akar beszakadni a hátam? – olyannyira nem illik ebbe az idillbe.
2018.04.29. 19:15 emmausz
Egyre jobban és jobban…
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7513879690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek