„Sziasztok! Tudnatok nekem ajanlani egy megbizhato, munkajara ado kormost?” – olvasom az egyik FB-bejegyzésben.
Kormos?
Ki lehet az?
A kéményseprő?
De akkor miért nem így írja: kemenyseprot.
Hát persze, nem kéménykotrót, hanem mukoromepitot, esetleg manikurost keres.
Sikerült megtréfálnia.
A félreértés oka az ékezet nélküli billentyűzet. Amerikás rokonainknak sem volt egykor magyar ékezetet tudó írógépük, így hát ilyesmiket írtak levelükbe: „szivbol gratulalunk az uj kis jovevenyhez, sok oromben legyen reszetek altala”.
***
Elolvastam a sógor-püspökkel, Varga Lászlóval készült interjúkötetet. Leginkább a személyes vonatkozású részek fogtak meg. Folytatom hát A csönd ereje c. munka olvasását.
De hogyan?
Hát olvasó szemüveggel, amit megjavítottam. Merthogy a jobb szára megadta magát. Rugója tönkrement, minek következtében folyamatosan le kívánkozott rólam az ókula.
Hogy beálljon a szár a kívánt síkba, fogtam egy kis méretű derékszögű képakasztó csavart, ráhelyeztem a kívánt felületre, és virágkötöző dróttal rögzítettem. Nem kellett hozzá semmiféle szerszám. Elkészült kb. egy perc alatt.
Hogy miért tettem mindezt?
Az olvasó szemüveget kizárólag itthon használom. Operába, színházba, és egyáltalán semmiféle nyilvános helyre nem jön velem.
Ha visszamennék vele az Ofotértbe azzal, hogy kérek egy szár-cserét, vagy elutasítanának, vagy nem. Ha nem, akkor észre vennék, hogy a jobb lencse sarkából egy pici le van pattanva. Ez egyáltalán nem zavar olvasás közben, de a látszerész fennakadna rajta.
Némileg karcos is a karcmentes lencse mindegyike. Ezért javasolnák, hogy készíttessek másikat.
De mivel évek teltek el az utolsó szemvizsgálatom óta, beültetnének a masinához, és húsz–harminc percig elszöszmötölnének a dioptriák beállításával.
Nos, ez az, amire nem vágyom, ez az, amihez egyre kevéssé van türelmem.
Nagyon is jól szuperál a megdrótozott pápaszem.
Utolsó kommentek