Mickey webnaplója

Ellentétes érzelmek támadnak bennem mind a felszállott a páva, mind a virtuózok adássorozatával kapcsolatban. Elsősorban azt kell rögzítenem, hogy hatásos műsorok ezek az értékek továbbadása szempontjából. A Virtuózok is az. Komolyan felkészült, jobbára pódiumra termett gyermekemberek bűvölik el az érdeklődőket instrumentális vagy éppen ének-tudásukkal. Engem is meglepett a felkészültségük. Ami nem tetszett, és leginkább a gálán, az az agitatív hangvétel, amely feltétlen szavazásra szólította fel a nagyérdeműt. Természetesen nem szavaztam egyikre sem. Pontosabban, lelkem mélyén mindhárom zenészt megszavaztam. Sőt nemcsak őket, hanem a virtuózokban részt vevő legtöbb muzsikus gyereket. Hogy mekkora képtelenség a legjobb kiválasztása? Képzeljenek el egy zsűrit, amely megmondja, hogy melyik gyümölcs a legjobb. Az alma-e, az őszibarack-e, a mangó vagy a datolya, esetleg a banán. A közmondás is nekem ad igazat (legszebb nyúl és halpiac): Legszebb nyúl a halpiacon.
Nem összehasonlítható a produkciók értékessége. Egymástól függetlenül léteznek, és egyaránt támogatásra érdemesek. No de ez a zenészpalánták érdeke és nem a finanszírozó és magát reklámozni kívánó bank érdeke.
A válogatás során egymásután esnek ki a jobb sorsra érdemes gyermekzenészek.
Kellemtelen látni.
Miért jó ez?   
Mint idéztem más alkalommal, Bartók úgy vélekedett, hogy a verseny a lovaknak való.  
A zsűritől sok pozitív tanács elhangozott. Eggyel nem értek egyet. Miszerint láttatni kell a publikummal, hogy hatalmas erőfeszítésbe kerül a produkció. Nem tudom. Szerintem elegánsabb nem láttatni.   
Hogy mekkora teret kaptak a reklámok, jól mutatja a gála.
Egyik elhangzó szlogen arra késztetett, hogy megidézzem. Így szólt:
„A virtuózok hisznek magukban, az ERSTE BANK hisz bennük.”
Magamban folytattam: Én meg „hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében… ”