Mickey webnaplója

Ha valaki minden tizennégy napból kettőt kórházban tölt, hospitalizálódik. Már nem érdekli, ha megszúrják, már nem figyel, amikor a nagyviziten róla pusmognak, már csak egy vágya van: innen mielőbb haza.  Mert pl.:
A mozgásukban sokszor korlátozott emberek közös toilette-je óhatatlanul bűzt áraszt. A pácienseket sem a barátaiból verbuválja össze, aki bevonul kezelésre. Egyik nővér fejbe lövi lázmérővel, egy másik éjszakára alvós pirulákat kínál, reggel az újságos mindenkinek a bors c. lapot kínálja. Az egyik társ mennydörgésszerűen harákol az éjszaka legváratlanabb időpontjaiban, a másik mesél akkor is, ha szeretnéd hallgatni, és akkor is ha nem. Az egyiket kiviszi a huzat, a másik megdöglik az áporodott levegőtől. Az egyik kifogásolja, hogy miért ujjbegyéből vesznek tűvel mintát vércukor-méréshez, a másik nincs megelégedve a kajával.
Jönnek az orvostanhallgatók vérnyomást mérni. Nekem 125-öt mér. Mondom neki, hogy otthonra nekem is ilyen mérő kell, ami mindig 125-öt mutat. Mire másikuk: Írd rá filctollal, akkor mindig azt fogja mutatni.
Sokat lehetne mesélni a betegekről, a különféle ápolónőkről és a még különfélébb orvosokról. De hát a személyiségi jogok... 
Bemegyek, és a szokott két ember ott fekszik a helyén. Mire másodjára megyek, egyik sincs ott. Haza mentek? Elhunytak? Ki tudja. Kérdezni se akarom. Minek.
Itt abba is hagyom a bennem felgyülemlett hatások ismertetését. Inkább álljon itt néhány vicc, amiket most olvastam emailben.
- Epémben kő, vesémben homok, csigolyám meszes. Elkezdek építkezni.
- Gyerekkorodban mindig Hófehérke szerettél volna lenni. Álmod aztán valóra vált: Egy csomó törpére kell mosni, főzni, takarítani, akik estére úgy néznek ki, mintha egész nap bányásztak volna. Gyereked néha Tudor, néha Vidor, az óvodában meg a kis Szendi. Amikor megfázik, Hapci. Ha ezredszerre ért meg valamit, Kuka. Így estére Morgónak érzed magad, és néha délelőtt 10-kor már este van, és mire a szőke herceg hazaér, már kidögölve fekszel, mint a Szundi, úgy hogy csak egy csókra futja erődből.
Ugye, hogy tündérmese az életed?
- Olyan tré napom volt, hogy amikor egy hajléktalan meglátott, adott egy cigit és egy százast.
- Viszont… amikor már a lejmoló sem tudja, mit beszél, így szól: Főnök, van egy cigid, buszjegyre kellene.  
- Nem szeretném, ha engem egy gépnek kellene életben tartania. - Igen, akkor mi a helyzet a kávéfőzővel? - Pofád befogd!
- Pincér: Felvehetem a vacsorarendelést, uram? Úr: Mielőtt felvenné, megmondaná, hogy itt hogy készítik elő a csirkét? Pincér: Semmi különös, uram. Szimplán megmondjuk neki, ma este meg fogsz halni.
- Pincér: Uram, felakaszthatom a kabátját? Úr: Tőlem akár főbe is lőheti.
- Az idő pénz – vélekedett a pincér és a dátumot gondosan hozzáadta a számlához.
- Mit parancsol uraságod? Úr: teknősbékalevest. Pincér: Evett ön már valaha teknősbékalevest? Úr: Nem. Pincér: Akkor van.
- A vendéglős rászól az új szakácsra: Azt mondja, hogy a francia idegenlégióban volt szakács? Igen, és kétszer megsebesültem.  Maga mázlista: Csoda, hogy meg nem ölték.