Mickey webnaplója

Szomszédunk kérdezte, hogy milyen a kemó-kezelés. Mivel lement már a 12-ből 7 kezelés, elégséges tapasztalatok birtokába kerültem. Két nap helyben fekvés lehet nagyon sok és elillanhat nagyon hamar is. Attól függ, milyen olvasnivalót viszek magammal. A kórházi étkezésemet a regnumi nevelés jellegzi: „Az étel nem szeretni, hanem megenni való”. Egyébként volt nagyon kedvem szerinti, és volt nekem pocsék kaja egyaránt.
Hanem a szagok.
Nem részletezem: olyan mint az utógondozóban.
Az a nehézség, hogy a kemótól egyébként is émelyeg az ember. Ámde amilyen keserves az indulás (kanül eredményes elhelyezése), olyan reményteli a harmadik nap hajnala - a szabadulásra várás jegyében.
Ami valamennyire bánt, az az, hogy „kór”társaim rendre a Blikket, a Kiskegyedet, a Bors-magazint, a Lokált forgatják. Na, akadt, aki a Népszavát forgatta tüzetesen.
Nem telik többre?
Az ottani alkalmazottak illetményét nem ismerem. Korábban az Amerikai útra az egyik nővérke Ford autóval érkezett s távozott. Most a bejáratnál találkoztam szintén egy nővérkével. Új típusú, nagyocska Toyotájából szállt ki. Nyakában aranylánc, ujjain aranygyűrűk. Nem sajnálom tőle, de nem is sajnálom őket. Feleségem szerint biztos gazdag a férjük.
Meglehet.
Vagy gazdag, vagy nem.
***
Mivel nyári vendégeink elmentek, alaposan kiporszívóztam. Egyik szekrény alól előkerült valamelyikük tornacipője. Majd utánuk szólunk, hogy ne keressék - itt van. Sokféle ételt hagytak itt, amelyeket befejeztem, mert lejár a szavatosságuk:
egy cikk Camembert sajt,
egy majdnem befejezett mogyorókrém,
egy darabka sajt,
egy kevés szalámi,
általuk hozott majonéz és
lekvár,
megmaradt rántott hús, (unokáink szerint szőrös husi),
kevéske túró,
Nesquik-maradék,
félbemaradt belga vaj.
Szeretem, ha átlátható a hűtőszekrény választéka.