Mickey webnaplója

Kerestem néhány olyan fogalmat, amelyet napjainkban oly sűrűn emlegetnek a közszférában, illetve a magánszférában. Az előbbire példa a jogállamiság. Egyes elemzők szerint azért kapaszkodnak bele a politikusok, mert nehezen megfogható. Nézzük, mit mond róla a wikipédia: „A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. Az angolszász politikai rendszerben a joguralom (rule of law) kifejezés használatos, ami azt fejezi ki, hogy a hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett.”
Hát igen.
A dolog ott kezd bonyolult lenni, hogy egy államban nem egy jogszabály létezik (pl. szeresd Istenedet és felebarátaidat, s vége), hanem emlékezetem szerint ma Mo.-on szűk harmincezer érvényes jogszabály keretei között botorkálunk, amely egyrészt a megismerhetőség határain túl van, másrészt alkalmat kínál millió és egy kiskapu feszegetésére. Ezzel semmi esetre sem akarok pálcát törni egy állam jogállamiságát firtatva, csupán azt, hogy kivétel nélkül minden állam jogállamisága megpiszkálható. (Ám ez se igaz. Az Állatfarm óta tudjuk, hogy minden állat egyenlő. A „disznók” még egyenlőbbek). Nem véletlenül alkalmaztam idézőjelet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen állam sem szent. A bírálók ugyanúgy nem, mint a kritizáltak. Avagy elképzelhető, hogy ennyi szabállyal elbírnak a társadalmak?
Aligha.
Elég arra gondolnunk, hogy a farizeusok mennyit vitatkoztak amiatt, hogy az idők folyamán a mózesi törvényeket több mint hatszáz előírásra bővítették.
Nos, az alig bizonyíthatóság miatt sunyi dolog dobálózni a jogállamiság meglétével avagy hiányával.
A másikon reggel gondolkoztam el.
Vajon létezik-e olyan szótár, amelyikben szerepel a közönségesen használt szó: Unokázik. Persze létezik, de csak a M. értelmező szótárban. „Egy vagy több unokájával időz v.hol.” Cz. Gábor óta tudom, hogy a magyar minden szóból képes igét gyártani. Pl. adva a hogy kötőszó. Mondatban: Most mit hogyozol itt nekem? – förmed rá valaki a dadogóra.
Az unokázik pedig olyan jolly joker, amit nem kell tovább magyarázni. Kérdezték tőlem is a héten, hogy hol a feleségem. Mondom: unokázik. Senki nem érdeklődött a részletek iránt. Pedig, ha belegondolok, a mosoniak konyhát cseréltek. Az unokák mindhárman iskolában leledzettek a nap jó részében. Viszont jött a villanyszerelő, az asztalos, a vízszerelő, és fogadnia kell valakinek, amíg a kicsik iskolában, a nagyok munkahelyükön vannak.
Nos, ez történt.
Feleségem unokázott.