A FB-on egyre gyakrabban találkozom effajta kérésekkel: Tudnátok egy jó asztalost?
Mi lenne, ha a válasz hasonló megfogalmazású lenne: Tudnánk.
---
- Tudnátok egy megbízható kőművest?
- Tudnánk.
---
- Tud valaki egy ügyes vízszerelőről?
- Én tudok.
Az angolok kedvelik ezeket az utalásokat.
- Ideadnád a törölközőt?
A magyar válasz kb. ez volna:
- Odaadnám, ha kérnéd.
---
- Mit szólnál egy kávéhoz?
- Semmit se szólnék, szó nélkül meginnám.
---
- Festőt keresek a kerületben.
- Jó, rendben. Keressél kedvedre.
---
Megint csak Sz. G. bácsi, egykori tornatanárunk jut eszembe, ő, akinek klasszikussá vált monológja így hangzott:
Ha valaki óra elején labdáért jön hozzám, hogy kosárlabdázzanak, és azt mondja: Géza bácsi jó volna egy labda, akkor ezt fogom neki felelni: Nekem is jó volna.
Ha azt mondja: kellene egy labda – válaszom: Nekem is kellene. Kaphatok labdát? Mire én: Igen, a boltban.
De ha tisztességgel fogalmaz, ahogy kell: Géza bácsi, kérek egy labdát, akkor azonnal megkapja.
Hát igen, valahogy így van ez.
***
A gyermeki hit nem infantilis, csak feltétel nélkül elhiszi, amit az apja mond. Rá meri bízni magát mindenben és tudja azt is, ha szükséges, akkor az apja csodát fog tenni. (Laci atya) Ez az Atyával így van. Nekem apaként a csoda nem mindig sikerült, még ha olykor annak látszott is.
2018.09.23. 07:58 emmausz
Valahogy így van ez...
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7414256879
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek