Mickey webnaplója

Mondják, hogy a magyar orrlógató nép. Hozzánk képest a nyugatiak fenn hordják az orrukat. Megengedem.
Mi okunk van az orrlógatásunkra nekünk, akik túléltünk sokkal nagyobb nemzeteket?
Nem emlékszem rá, hogy Czeizel Endre genetikus rábukkant volna valami olyan markerre, amely genetikailag alátámasztaná, hogy a magyarok orrának lógnia kellene.
Fordítsunk.
Az egykori jezsuita, Teres Ágoston (Gusztáv) csillagász, aki Norvégiában élt és szolgált, egyszer ittjártakor arról nyilatkozott, hogy megőrül az itteni, szinte állandósuló frontoktól. Norvégiában nincsenek frontok, örömmel megy oda vissza.
Ez nagyon elült bennem.
Csakugyan: A meteorológusok szerint országunkban évente 270 front váltja egymást. Kb. a Duna É–D-i szakasza a fronthatár. Itt mindig front van. Idegrendszerünket folyamatosan cincálják a váltakozó hideg- és melegfrontok. Megszokhatatlan.
Akinek kétségei vannak ezzel kapcsolatban, hadd ajánljam figyelmébe a három műszakban dolgozók életritmusát, amely valójában nincs is, mert nem tud kialakulni (éjszakás, délutáni, reggeli műszak). Mire ráállna az éjszakás ritmusra, már a délutánit kellene megszoknia, mire ráállna a délutánira, már a délelőttire kellene ráállnia… stb.
És még néhány apróság: A klímaváltozás kapcsán felerősödtek a frontjelenségek. Ma még jobban igénybe veszik tűrőképességünket a frontok, mint korábban. Másfelől azt hallom, hogy „Nyugaton milyen jó hozzánk képest”. Megkockáztatom, hogy ha Nyugaton közel 300 frontváltás következne be évenként, ott se lenne jó. Fordítva, ha a klímaváltozás úgy hozza, meglehet, hogy egykor majd itt lesz frontmentes az év és másutt frontokkal teli. Akkor majd itt lesz jó, és nem másutt.
Mit tehetünk hát most?
Többfélét.
Olvassunk humoros írásokat, és saját humorunk el ne hagyjon. Vágjunk jópofát mindenhez! Nevessünk sokat! Simogassuk meg embertársainkat, akinek az idegességtől feláll a szőrük a hátukon. Öltözzünk vidám színösszeállítású ruhákba – különösen borús időben, amikor nem ragyognak a természet színei. Ne panaszkodjunk, ne rágalmazzunk, ne pletykálkodjunk. Másokat jelenlétükben és a hátuk mögött is dicsérjük.
Keszthelyi püspöktől hallottam a következőt: Aki meg volt elégedve a zarándokház ellátásának a színvonalával, terjessze a lehető legszélesebb körben. Aki nem volt vele megelégedve, az súgja az én fülembe, de másnak ne terjessze.
Így van ez valahogy.
Várom a további pozitív ötleteket.