Mickey webnaplója

Székely püspök előadásáról ad hírt a jezsuita P. Sajgó Szabolcs. Az értesítés felvezetője így szól:
„Egy Németországban végzett felmérés szerint, melyet 1990 és 2005 között végeztek, 15 év alatt 210 000 molesztálást regisztráltak. Ebből 94 volt olyan feljelentés vagy eset, amely az egyház alkalmazottjaival hozható összefüggésbe. A média a 94-től hangos, de a 209 906 esetről nem hallunk. A statisztikák bizonyítják, hogy 36-szor nagyobb arányban követnek el házas emberek szexuális visszaélést, mint az olyanok, akik nem élnek házasságban...”
Eddig a hír. Amit hozzátehetek, mindig is sejtettem, hogy a civilek komiszkodásai sokkal nagyobb gyakoriságot mutatnak, de azokról alig, vagy egyáltalán nem szól a sajtó. Napnál világosabb, hogy kettős mércét alkalmaznak. Az is napnál világosabb, hogy folyamatosan megvalósul a krisztusi prófécia. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
Mielőtt valaki megütközne azon, hogy nekem ez a hír feltűnik, hadd szögezzem le, hogy egyetlen elkövetett abúzus is szörnyű és botrányos, és elítélem, függetlenül attól, hogy ki követte el. De mégiscsak furcsa, ez az aránytalanság:
A kisebb bűnösöket pellengérre állítják, miközben a tömeges előfordulásokat nem firtatják, hanem sunyi módon elleplezik. Érzi-e a média súlyos mulasztását?
A kevesebb előfordulás kapcsán Ferenc pápa nulltoleranciát hangoztat. Az elkövetőket azonnal kiakolbólítja hivatalukból.
Kérdem én, a polgárság körében az abúzusok elkövetői miféle retorzióban részesülnek?
Az előfordulások jelentős részéről – gyanítom – még csak tudomása sincs a bíróságoknak.
Amit tehetek, az égiek oltalmába ajánlok mindenkit, akik molesztálók áldozatai lettek.
Nehéz ugyanis az így keletkezett pszichés sebek gyógyítása.
***
Laci atya:
„Nem jó az embernek egyedül” – ezért Mózesnek elárulta, hogy érted van. Jézussal megígérte, hogy veled marad minden nap, a Szentlélekkel pedig benned él. Hiszed ezt? Jó az embernek, mert soha nincs egyedül! 
***
Lehet, hogy érdektelen ténymegállapítás, de a 2018. év 285. napja van ma. Annyi kétségtelen, hogy haladunk az egyirányú IDŐ UTCÁ-ban. Mégpedig meglehetősen gyors tempóban. Utóbbi természetesen szubjektív megállapítás.