Mickey webnaplója

Ma van annak 58 éve, hogy apámat eltemettük.
Mindössze 49 évet élt.
Született hét gyereke.
Hipertóniában szenvedett és a diktatúrától, mert nem volt jó káder.
A stresszek vitték a korai halálba.
Isten nyugosztalja!
A fotók tanúsága szerint barátaimmal együtt én is ministránsként vettem részt ebben az aktusban. Amiről még mesél a fotó, lovaskocsi vitte a sírhoz a koporsót.   
***
Az év legrövidebb nappala. Egyben a leghosszabb éjjele is, amit akár ki is használhatnék, de az ágy szokás szerint kivetett magából hajnali négykor.
Nemcsak napforduló van, hanem egy meghatározó változás is az életünkben. Tegnap a hátsó szobát megszabadítottuk minden oda nem szánt bútortól, a falakat minden oda nem szánt dekortól, és áthoztuk dolgozóasztalomat is ezúttal. Ma már kísérleti jelleggel, meg aztán a szükség is úgy hozza, hogy nálunk lesz a két fiúunoka naphosszat. Holnap pedig részleges költözés, hogy az éjszakát már itt tölthessék szobáikban.
Valaha a hittan füzetet így kezdtük: ISTEN NEVÉBEN!
Ma ugyanezt mondom, mert egy új szakasz elé nézünk: közös életünk elé Isten nevében!
Még van egy alkalom, amikor ezt szoktam említeni: Amikor autóba szállunk, hogy elszáguldjunk valahova (pl. nyaralni).
Most is mondom, a téli napfordulón, hogy a világosság növekedjék bennünk, a világban, a politikusokban, a pártokban; az örök értékek mentén változzék a világ, forduljon a történelem hajója jó útra ISTEN NEVÉBEN.
Akkor szép karácsonyunk lesz, és akkor szép hétköznapok jönnek, és akkor a jövő szép éveket, évtizedeket, évszázadokat lát majd.
Így legyen!