Mickey webnaplója

Miket nem ír 1905. december 24-én Móra Ferenc a Szegedi Naplóba!?
Pl. ezt: „Hasztalan zengünk himnuszt az angyalokkal: a világ még ma sincs megváltva, vagy igazabban: ez a mi világunk még nincs megváltva. A krisztusi szeretettel ellenséges hatalmak soha nem vettek nagyobb diadalt az emberiség felett, mint a mi napjainkban. Hazug, hitetlen és szívtelen társadalom; gazdagság, amely szeretetet nem ismer, szegénység, meg csak gyűlöletet ismer: ez a mi világunk. S ha valaha, ezen az estén kell éreznie a mi világunknak a maga hitványságát, s látnia a maga szomorú végzetét. Az ajkakon a vidámság himnusza cseng, de a szívekből akaratlan jajkiáltás szalad föl, kopogtatván az égen, melyen hiába vigyázzuk a betlehemi csillagot: mikor lész újra eljövendő világnak Messiása?”
A kiegyezés után vagyunk, és a gazdasági fellendülés után és alatt. A millennium után vagyunk, a századforduló után vagyunk. Még nincs nagy háború, még regnál Ferenc József, még nincs elkövetett merénylet a trónörökössel szemben. Még nincs rádiósugárzás, legfeljebb ha tölcséres gramofon járja. Van viszont hatalmas arányú elvilágiasodás, szélesre nyílik a szegénységet és gazdagságot elválasztó olló. Ez kb. Molnár Ferenc világa, A Pál utcai fiúk világa, a Nemecsekek és Csetnekyk világa.
Meglepő olvasni a fiatal Móra kifakadását, bár az író-költő forradalmi életkorban leledzik. Igaza azonban kétségbevonhatatlan. Az, hogy ki van megváltva és ki nem, már idéztem Angelus Silesiustól. Nem ismétlem meg. Azt se gondolom, hogy az gazdasági különbségek ollója bezárult. Legfeljebb ha a szegények köre szűkült, a társadalmi szolidaritás pedig növekedett. Ma is élnek mély  szegénységben emberek, és bármilyen furcsa, mindig is fognak élni. Ez persze senkit nem ment fel semmi alól. Mégis az év kezdetén VD mai posztjából vágok ide egy részt, mert a hit fontosságáról szól, és mert lényegesen optimistább Móránál. Idézem: „Nincsen jó sors és nincsen balsors, mondogatom magamnak, istenközelség van és istentávolság. Az aggódás hitetlenség, vagy udvariasabban: kishitűség; hiszen nincsen tragédia és nincsen szerencse. Nincsen véletlen... Lelki béke van” (vagy éppen hiányzik békétlen korunk megannyi emberéből – teszem hozzá a teljesség kedvéért).