Ma a csodálatos kenyérszaporításról szóló epizódot olvasta fel a papunk Márk lejegyzésében: A jelenlévők öt kenyerével és két halával jóllakott a hatalmas tömeg, úgy, hogy még föle is maradt (tizenkét kosár kenyér). Mennyiségi a csoda, arról szól, hogy Isten bőségesen gondoskodik az emberekről.
Mondhatni az Eucharisztia előképe ez a történet. Csakhogy az Oltáriszentség esetében a csoda nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi, amely az átváltoztatásban valósul meg. (Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik.)
A perikópából máig kihallatszik a felszólítás: „Ti adjatok nekik enni!” Mit mond ez nekem? Ami kevés muníció nekünk a rendelkezésünkre áll, az aligha elég ahhoz, hogy hatásos legyen az isteni jó hír hatékony bemutatásához. Ám ami nekünk nem lehetséges, azt Isten kegyelme lehetővé teheti. Elég csak az első pünkösdön részt vett több ezer ember életének pálfordulására emlékeztetni. Nem gondolhatja senki, hogy az írástudatlan Péter és hasonló képességű társai sziporkáztak akkora erővel. De hatalmas támogatást kaptak. Ők csak mintegy a katalizátor szerepét töltötték be az esemény alkalmával.
Bátortalanságunkat többnyire kishitűségünk okozza, és az, hogy ésszel felmérjük, hogy a mások világnézetére hatni akaró megnyilvánulások eredményes megvalósítására alkalmatlanok vagyunk. Önerőből valóban alkalmatlanok vagyunk rá. Ráadásul a társadalom tekintélyes része kikéri magának, ha valaki változtatási szándékkal kíván hatni a nézeteire.
Hát így állunk.
Ma hajnalban életemben harmadszor éltem meg, hogy még alfa állapotban felvettem a szemüvegemet, és teljesen halvány körvonalakat láttam vele. Így érzékelhetnek a szürke hályogosok a műtétük előtti időben. Akárhogyan dörzsölgettem a szememet, nem javult a látott kép. Amikor megvizsgáltam a keretet, rájöttem, hogy nem az olvasó-szemüvegemet vettem fel, hanem a feleségemét. Azzal persze tényleg rosszul látok.
Nemde így van-e ez a karizmákkal is? Hiába akarom használni azt az adományt, amely nem az enyém, amely nem nekem szól, mit sem ér. Ha használom, kudarcot vallok.
Meg kell keresnem azt a segítséget, amely vagy amelyek rám van(nak) szabva, s azonnal megváltozik a helyzet.
2019.01.08. 10:30 emmausz
Egy perikópáról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4314547192
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek