Álmodom. Arról álmodom, hogy éjszakáimat álom nélkül töltöm. Azért álmodom erről, mert újabban furcsa álmaim vannak, amelyek inkább ne lennének. Gyerekkoromban visszatérő álmom volt, hogy mégis van biciklim, de mégse tudom használni, mert a pedáljai lent lógnak a tengelyen. Nem tudom hajtani. Egy másik álmomban volt autóm, méregzöld színű, és valamiért a padlásunkhoz vezető lépcsőfeljáróban őriztük. Hogy hogy jutott oda, ne kérdezd. Ám ellopták. Én meg kerestem, míg fel nem ébredtem arra, hogy ugyan nincs autóm, de nem is lopták el.
Újabban visszatérő módon jelentkezik egy jelenet: Valahol vagyok, ahonnan haza akarok menni, de nem ismerem fel, hogy hol vagyok. Remélem, hogy jön egy villamos, ami majd elszállít egy ismerős helyre, ahonnan már ismerem a járást. vagy megérkezik a földalatti.
Mi jöhet még?
Buszra vagy vonatra fogok várni az ismeretlen helyen?
Ma meg megint autósat (?) álmodtam. Kaptam valakitől egy Trabantot, amellyel felkerestük egyik kedves ismerősünket, hogy megnézzük a lakását. De ahol leparkoltam, ott nem találtam többé. Szaladgáltam föl-s alá, még a házakba is becsöngettem. Egy helyen azt tanácsolták, hogy beszéljek a taxisokkal, akik talán látták, hogy ki kötötte el. Mint mondták, nem lehet csodálkozni azon, hogy valaki meglovasította. Ma sokat ér a papírjaguár, kinyitni egyszerű, elég jó helyen az ajtóba rúgni. Indításához sem kell más, mint rövidre zárni a gyújtás vezetékét. Nem csoda, hogy lába kelt.
Én nem fogadtam meg az okoskodók tanácsát, Inkább felébredtem. Igaz, hogy nem került meg a Trabant, de a ház előtt áll az öreg Mitsubishi Colt. (Kinéztem, hogy tényleg itt áll-e, és igen.)
Hamar felkeltem, és főztem egy adag illatos kávét, hogy jobb legyen a kedvem.
Alvás elleni tablettám még nincs itthon, az esti ima viszont kitér rá:
A gonosz álmok fussanak
És minden éji képzelet,
Az ellent kösse meg kezed,
Testünket hogy ne rontsa meg… 
Hát legyen így.
Amit ígérhetek: Adott esetben majd jó álmaimról is beszámolok. Így kívánja a tisztesség.