Ma reggel kevésbé nyomasztó álomból ébredtem. Valamiféle disszertációt készítettem, és azt kellett (volna) megvédenem. Aki felvezette elképzelt beszédemet, elkérte azt a vázlatot, amiről az én előadásom szólt (volna). Nekem nem maradt (volna) ép és eredeti gondolatom. Szerencsére eszembe jutott, hogy rápillantsak a digitális óránkra. 4,36-ot mutatott. Épp ideje volt hát felkelni, hogy immár ébren csendesedjek el a következő háromnegyed órában. Érdekes módon álmomban rendszerint aktív dolgozó vagyok. Felébredve pedig rádöbbenek, hogy semmiféle kötelezettségem nincsen, a magam gazdája vagyok, és azt kezdem időmmel, amit akarok, illetve: ami telik még tőlem.
***
Egy címlap fotónak kellene elkészülnie. Harangtorony, vagy út – napsugárban. Ilyenem nincs a fotók ezrei között. Ma meg nem jött össze a dolog. Az apró helyi templomtorony a helyén volt, de a napot felhő takarta. Így napsugaras utat se találtam volna. Bár az is kérdéses, hogy ez a minitorony, és ezek a lakótelepi utak elég hatásosak-e a kétségtelenül hatásos nap mellett.
***
Lapozgatom a Larousse-t. Érdekelt, hogy miért Citroën, miért Renault és miért Peugeot a három francia autómárka neve. Honnan a három elnevezés? Megtaláltam a lexikonban: Mindhárom névnek ember a gazdája, három autógyáros iparosról van szó. André Citroën (1878-1935), Armand Peugeot (1849-1915) és Louis Renault (1877-1944) konstruktőrök voltak, akik szaktudásukkal elindítottak egy-egy márkát. Amerikában sokan foglalkoztak és foglalkoznak ma is autógyártással, és sokan el is buktak a kegyetlen versenyben. Hol van ma egy Studebaker, de talán a Bentley is a múlté. A három francia pedig – úgy látszik – tartja magát.
***
Csend. Ma Remete Szent Antal emléknapja van, aki kivonult a sivatagba, hogy életéből kizárja a civilizációs zajokat. Sugárzó emberré lett az ingerszegény környezetben. Az olvasmány a választott nép pusztai vándorlásának egy epizódjáról szólt. Az evangéliumi szakasz egyik mondata: Jézus „elhagyatott helyeken tartózkodott”. A prédikációban elhangzott, hogy napi 20 perc befelé nézés és csend megteremtése szükséges rohanó világunkban is, ahol a lélek megnyugszik és befelé figyel. Ezt erősítette meg egy bejegyzésben Vecsei H. Miklós is.
Hát akkor csend legyen!
2019.01.17. 10:12 emmausz
Apróságok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2514567988
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek