Mickey webnaplója

Gerjesztett puccskísérletektől hangos civilizációnk egyre piszkosabb környezetet kreál mindennapjaink megéléséhez. Sokakat meg lehet venni kilóra, és sokak mennek le kutyába, hogy mindennek elmondják azt, ami korábban szent volt, érték volt, pozitív valóságelem volt. Ez egyébként nem az én kitalációm, pontosan megrajzolják Orwell könyvei az Állatfarm és az 1984.
Abban az időben, amikor olvastam, el nem képzeltem, hogy ezek a kegyetlen fantáziával megírt könyvek egyszer hétköznapjaink valóságává jegecesednek.
A megrendezett durvaság kezd elharapózni, és nem látom még, hogy mikor fog megállni.
Hogy mitől fog vagy nem fog, azt sejtem.
Bécsben mielőtt kitakarodtak onnan az oroszok, a lakosság imák sokaságával fordult az ég segítségéért, és megkapta. A világfelfordító törekvések megállítására ma sincs különb eszköz ennél.
Lehet, hogy négyszer annyian adnak át rossz hírt, mint jót, az értékeket vivők, vallók a felső segítséggel mégis legyőzhetetlen szövetséget alkotnak. Így volt ez már Mózes idejében is. (Bár Mózes a harc közben elfáradt, de imára tárt karjait két ember tartotta, hogy el ne lankadjon.)
Szerintem ma is így van ez. Nyitott szívvel kérjük az egek Urát, hogy tegyen rendet anarchikus állapotokat elszenvedő civilizációnkban.
Nincs az a hatalom, amely vele szembeszállhat, ha ő valamire elhatározza magát.  
Minket pedig állapotszerűen az a jó érzés vehet körbe, hogy biztonságban vagyunk, hogy szeretett bűnösök vagyunk, hogy minden átok visszahull azok fejére, akik kígyót-békát összehordanak a velük ellenkezőkről. Mert ne felejtsük: a bűn magában hordja büntetését.
Optimizmusunk a reménytelenség látszata ellenére alapos.