Mickey webnaplója

A szezonon végig makacsul vissza-visszatért a megfázás. Nem is tudom, vírusos influenza, vagy sima nátha torokgyulladással fűszerezve. Hol a kicsi, hol a középső, hol a legidősebb unoka lázasodott be, hol az apjuk, most meg a nagyi is. Mármint a feleségem. Megjegyzem, én is fújom az orromat. Érdekes tapasztalatom az, hogy amikorra mindenki meggyógyul, addigra szoktam magam is lerobbanni. Még előtte állok, illetve amikor a torkom érzem, akkor addig szedem a torokfertőtlenítőt, amíg torkom kaparása alább nem hagy. Az biztos, hogy szutykos a városi levegő, de a vírusok is kiélik magukat.
***
Domi gyerek őszinte kisgyerek, aki nem mindig érti a tréfát, és akkor is komolyan felel, amikor viccelnek vele. Csak emlékeztetőül: Ma nem azt kérdezik a fiatalok, hogy mi van veled, hanem hogy „mi a hányás, öreg”? Domitól is megkérdezik. Ő rendre ezt válaszolja komoly arccal: Én nem is hánytam.
Mindezt csak azért mesélem, mert reggel az ebédlőben várja reggelijét Domi, miközben bátyja cukkolja a hátsó szobából. Levi, ne szívasd az öcsédet! – hallom a figyelmeztetést.
Én Domihoz fordulok:
– Hát te is szívasd vissza a bátyust!
– Nem szívatom – mondja ő ábrándos tekintettel.
– És miért nem szívatod? – faggatom tovább.
– Mert szeretem őt – hangzik nagyon határozott válasza.
Azt hiszem, mára elég is szellemi muníciónak a négy és fél éves Domi őszinte válasza.