Mickey webnaplója

Március van: Jöhet számum, jöhet ciklon mi csak megyünk a biciklon – tartja az egyik közhely.
Egy szólást idézek: Told arrább a biciklidet! – mondják a kotnyelesekre.
Érdekes megjegyezni, hogy a szólás- és közmondás-gyűjteményben nincs egyetlen kifejezés se bicikli és kerékpár címszó alatt. Ez arra utal, hogy új keletű találmány a bicikli. Még nem rakódtak rá közérvényű megjegyzések. Pedig a szleng ismeri a pedálozást (Kb. stréber értelemben), a nagy pedál nagy elismerést jelent. Gárdonyi utalása sem terjedt el. A két garabonciás diákokról írja: előttük egy kerék, mögöttük egy kerék, és elnyilamodtak onnét a két kis ezüst kerékkel.
Egyszer cikket írtam a tavasz ébredéséről, s benne arról, hogy nekem tinikoromban akkor jött el a tavasz, amikor a szellőben megéreztem a bicikligumi fanyar szagát, amikor meghallottam a kerekek surrogását a kissé nedves földúton, amikor a kerékagyat és a láncot megkentük zsírral, és felpumpáltuk a belsőket.
Korszakaink voltak.
Az első önálló kerekezés ideje, amikor tekertünk kétségbeesetten, s nem tudtunk se kanyarodni, se tisztességesen megállni.
Amikor kinőttük biciklinket, amelyen úgy ültünk, mint majom a köszörűkövön.  
Újabb fázisként éltem meg a Balatonra biciklizést kánikula idején.
Majd a legalább háromszor megtett Bp-Paks túrát. Utóbbi az évek előre haladtával egyre kevéssé esett jól, abba is hagytuk. Pedig olykor rátettem egy lapáttal. A találkahely a belvárosban volt. Én Óbudáról rajtoltam, és már tíz km legalább a lábamban volt, amikor a rajthoz érkeztem. Innen már „csak” 126 km-t kellett a célig kerekezni.
Az utolsó évtizedekben még el-eljártam a környékre ülve mozogni. Ám egy alkalommal Budakalász környékén jártam, amikor azon kaptam magamat, hogy jelentősen csökkentenem kell a tempót, ha élve haza akarok érni. Úgy éreztem magamat, mint évekkel később a kórházban, ahol megbicikliztettek, s ahol 230-ra szaladt közben a tenzióm. Be kellett látnom, hogy itt az ideje leszállni a magas nyeregből.
Így is lett.
Dolgomat megkönnyítette, hogy Lupa térségében egy bukkanónál eltörött alattam a bicikli tengelye. Így nem lehetett hajtani. Budakalászról gyalog toltam a megemelt kerekű drótszamarat, amelyet sokféleképpen becéznek. A lábtekerészeti körduplánytól a bringáig, a bicajtól a cangáig, és még sorolhatnám. De úgy vélem, hogy egy posztot terjedelmi okokból kb. itt illik elszegni.