- Mi Kelenföld és Albertfalva határán éltünk. Kicsi gyerek voltam, amikor apa elvitt Pestre, a Rippl-Rónai utcába, ahol dolgozott. Majd hazaindított. Kisföldalattival mentünk a körútig, ott némi magyarázat után feltett a 4-es villamosra. Azt gondoltam, hogy a Petőfi-hídon megyünk át, és átszállok a 35-ösre, hogy a Kitérő megállóba vigyen. Meglepett, hogy a Margit-hídon találtam magamat. Le is szálltam Budán a tövében. Szerencsémre onnan indult a 9-es járat. Azzal indultam haza.
- Gimnazista koromban Szentgyörgyi nevű művészettörténet-tanárunk egy alkalommal elvitt bennünket Kiscellre, megnézni az akkor már múzeumként fungáló trinitárius kolostort. Nem sejtettem azt, kérem, hogy annyiszor viszontlátom az épületet immár a Szent Margit-kórházból. Ma a 106-os buszból néztem rá az Árpád-hídról. Azt se sejtettem, hogy az 1956-os forradalom idején milyen harcok folytak ott, mert a magaslat kiváló stratégiai pont volt.
- Apropó Árpád-híd. Nem tudtam azt, honnan is tudhattam volna, hogy egykor Óbudára költözünk. Pedig egy évig naponta utaztam dolgozni a hídon át Zuglóból az óbudai Goldbergerbe igyekezvén. Máskor meg Mécs László prédikációját hallgatni a Péter-Pál-templomba.
- Megint máskor átbicikliztünk Zuglóból Óbudára az Újpesti-hídon. Nos, nyomokban sem volt utalás arra, hogy itt lakótelep készül egyszer. A Nánási út mellett bolgárföldek (a maiaknak, zöldség termelő veteményesek) következtek egymásután.
- Én nem tudtam azt se a Felszabadulás téri Jégbüfében fagylaltozva, hogy ki lesz a feleségem, hogy négy gyerekünk fog születni, és tíz unokánk cseperedik itt meg ott. Azt pláne nem tudtam, hogy a tér visszakapja korábbi, tisztességes nevét. Pedig visszakapta, és a Ferenciek terét mostanra szépen kicsinosították.
- Óvodáskorú lehettem, amikor elzarándokoltunk szüleinkkel Aquincumba (aprinkumba), és a patakon át- meg átugráltunk. Szedtük a pitypangot és sütkéreztünk a napon az amfiteátrum mellett. Honnan gondolhattam volna, hogy amikor megnövök, egykor az Aranyhegyi-patak szomszédságában fogunk lakni.
És most vissza a jelenbe.
A templom lépcsőin öt cserebogár kalimpált, tehetetlenkedett a hátára esve. Kérdés, hogy mit keres április 8-án a májusi cserebogár a Zaránd utcában.
Három napja meg az Ányos utcában álltam autóval a gyermekek orvosi rendelője előtt. Letekertem az ablakot. Azonnal berepült egy szúnyog.
Mit keres itt az május előtt?
Lehet, hogy sürgősen át kell cseréltetnem a téli gumikat nyárira?
2019.04.08. 12:38 emmausz
Térkép-e táj?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7314748579
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek