Mickey webnaplója

A virágvasárnap az egyik meghatározó mozzanat Jézus megváltó életművében. Igazán felvezeti az utolsó etapot, amikor is végbe megy szenvedéstörténete.
Virágvasárnapon bevonul Jeruzsálembe. Nem gyalog, de nem is lovon. Szamárcsikó hátán.  Olvasom Emmerick K.-nál, hogy a sokaság két részre szakadt. Egyesek köntösüket terítették az útjára, mások a mások köntösét. Jézus meg is jegyzi övéinek, hogy akik saját köntösüket terítették az útra, azok mellé állnak utóbb, akik pedig nem saját köntösükkel tisztelegtek, azok nem.  (Úgy is lett.)
Bár üdvrivalgással fogadták, az ellenséges érzelműek gondoskodtak róla, hogy ne jusson hozzá szomját csillapítandó italhoz. Márpedig hőség volt abban az időszakban.
Harmadrészt a hangos hozsannázás ellenére Krisztus megrendült és szomorú volt. Tudta, hogy mi vár rá, és hogy a hejehujázás ellentétben áll azzal, amit később előadnak vádlói. Nem paradox a helyzet?  Dehogynem az: Az ünneplők örülnek, az ünnepelt nem.
A nap érdekessége, hogy a nap evangéliuma maga a passió. Tehát elhangzik Jézus teljes szenvedéstörténete, és halála.
Valakitől Isten azt kérdezte, hogy örül-e Jézus keresztfájának? Az illető válaszolt rá valamit. A kérdésre adott válasz végső kicsengése az volt, hogy örülünk kell Jézus végtelen nagylelkűségének, mert keresztje nélkül megváltásunk nem következett volna be. Tehát valamiképpen a keresztnek is örülnünk kell, mert eszköze volt az értünk szeretetből elviselt kínhalálnak. Hát ha van paradox helyzet, ez igazán az.
Köreinkben beszélnek szerencsés bűnről (felix culpa), mely ilyen megváltót érdemelt.
Jézus folyamatosan megbocsátást kér kínzóinak, azt hangsúlyozva, hogy nem tudják, mit cselekszenek.
Fára szegezve megígéri az egyik latornak az üdvösséget.
Mint Izajás jövendöli, nem nyitja panaszra ajkát.
Halkan imádkozik a részeg katonákért, akik a fára szegezik.
Emberi testben elszenvedte a halálba vivő kínokat, isteni lelke folytán viszont elsőnek támadt fel a halálból.
Méltán állapítja meg róla az ügyeletes százados: Ez tényleg az Isten Fia volt.
A századosnak igaza volt, csak az igeidőt tévesztette el. Az Alfa átment Ómegába, Feltámadt az öröklétre.