Mickey webnaplója

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Mi Atyánk, aki bennünk is vagy… gondolom meg napjában,
s gondolom meg a párizsi tűzeset kapcsán.
Leégett a Notre Dame.
Sokan úgy vélik, hogy lám, az Isten ujja.
Erős figyelmeztetés.
Erre azt mondom, hogy nem zárható ki.
De ha igaz, hogy „nem esik le egy szál hajatok se az Isten tudta nélkül”, akkor minden idők minden helyén é minden történésében ott az Isten ujja.
Ha igaz, amit Pál apostol hirdet, miszerint „benne élünk, mozgunk és vagyunk”, akkor nem véletlenül dobol bennem az a spirituálé szövege gimnazista korom – tehát mintegy ötvenöt év óta –, amelynek a szövegét idemásolom:
/ Ha reánk tör a homály, / ne fájjon, ami fáj, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd//
/Az ég, a föld, a világ mind az / ő szent kezén, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd.//
/ És kedves neki / minden szegény, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd.//
/Csak övé az élet, / övé a lélek, / övé az ének a / szívemben./     
/ Ó mondd, csoda-é, hogy a / szívem dalol, / övé az ének a szívemben /
/ A Krisztus a koldusig / így lehajol, / övé az ének a / szívemben. /
/ Csak övé az élet, / övé a lélek, / övé az ének / a szívemben. /
Ezzel az énekkel kívánok bensőséges várakozást és boldog húsvétot.
…mert „megfeszíttették, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada”: „Krisztosz voszkresz.”
Krisztus feltámadt!
***
Húsvét előtt lemostam az ablaktáblákat.
Úgy éreztem, hogy ennek meg kell lennie.
Javult a kilátás.