Mickey webnaplója

Varga sógor beszélt tegnap késő este a kat. radióban. A hit krízisét fejtegette.
Hogy nem látszik meg rajtunk a megváltottság alapvető öröme. 
Az, hogy a keresztséggel beemeltettünk az öröklét várományosainak a sorába.
Az, hogy nem élik meg a hívek valamennyi misén azt, hogy Jézus életét adta értünk, és megjelenítődik egyetlen keresztáldozata minden misén, eljutva odáig, amikor azt suttogja: beteljesedett.
Szeretetből áldozta életét az emberért.
És a hívek nem élik meg, nem hiszik el a valóságát.
Egyszer a Regnumról készült egy bemutató film. Kint voltunk a budai hegyekben. Mise alatt óriási zápor zúdult a népségre. Ennek pesszimisztikus hatása volt leolvasható a résztvevők arcáról. Csupa lelombozott figura. Nem javasoltam a film bemutatását. Mi nem ilyenek vagyunk, hanem csupa dal, csupa tűz, csupa élet…
Ám, a valóság mintha rácáfolna elképzelésemre.
Idén készítettem néhány fotót a fény-liturgiáról, amikor az emberek kezében világít a feltámadást jelképező gyertya. Arcukról az átélt boldogságnak kellene tükröződnie. Ehelyett úgy áll a tömeg, mintha ki-ki arra koncentrálna, hogy jaj, csak el ne csöppenjen az égő gyertya – írtam udvariasan. Valóban megannyi megfáradt arcot mutat a fotó. Mint akiket megviselt az ünnepre való készülődés, vagy csak egyszerűen, mint akiknek „törékeny termetét a tőke megtörte”.
Már többször eszembe jutott, hogy a pap a zsinat óta szembe misézik a néppel.
Mit lát, amikor prédikál?
Mit lát, amikor végignéz a társaságon?
Vajon van-e oka optimizmusra a látványtól?
Milyen a mi hitünk?                
Ezt firtatta SchJ. is, aki azt az evangéliumi jelenetet boncolgatta, amikor a beteg gyermek apja Jézus kérdésére azt válaszolja: Hiszek, Uram. Majd sürgősen hozzáteszi, hogy segíts, Uram hitetlenségemen. Az atya hozzátette, hogy ifj. Gy. M. valláskutatási anyagában szerepel egy meglepő adat. Néhány ember, a misére járók 1–2%-a nem hisz Istenben, nem hiszi az örök életet sem.
Minek jár akkor templomba? - teszi fel jogosan a kérdést a pap.
Minek?    
Hát valahogy így van ez, feleim az Úrban.