- BG-nél olvasok a szép lányról, aki szelíd tekintettel és mosollyal az ajkán ült a buszon. Kezét ölébe ejtette. lébe tett keze – miként korábbi időkben szokás volt imakönyvet tartani a kezünkben – korunk szokása szerint okos telefonját szorongatta.
Érdekes kép. Megragadott.
2. Forró reggelre ébredtünk. Közhely, ha leírom, hogy tempósan szalad felfelé a higanyszál a hőmérőn. Részben hát persze hogy szalad, ha megsüti a nyári nap, részben, mert hol van már a higanyszál. Talán színezett szesz mutatja a csakugyan egyre magasabb értéket. De a 85%-os páratartalmat még az se. Azt a bőrünkön érezzük.
3. Nemcsak forró reggelre, hanem egy the Champs-számra is ébredtem. Igaz, hogy hamar kiverte fejemből egy másik hívatlanul. Ezúttal the Dave Clark Five Time c. darabja. Szeretem ezt a jó ritmusú nótát. A Clarkról jut eszembe a Clark Adam, amely tegnap megemelte a Hableányt, majd elúszott felfelé. A Hableány egy uszály hátán lefelé, hogy a rendőrök szeme elé kerülve, és a mi szemünk elől elvonva foglalja el átmeneti tartózkodási helyét.
***
4. Az jutott eszembe, hogy Karinthy játékát ki lehetne terjeszteni tárgyakra, fogalmakra is. A játéka lényege, hogy öt lépésben a világ bármely emberéhez eljut kapcsolódásokon keresztül. Miért ne lehetne ez a tárgyakkal is. Egy másik, nagyon hasonló gondolat, hogy vannak, akik egy mondat erejéig kifejtenek egy témát, majd laza szálon továbblépnek, hogy többé ne találjanak vissza az első elejtett gondolathoz. Ehhez meg nagyon hasonló az az ember, aki kimegy a konyhába gyufát keresni, ott megakad a szeme az üres papírzacskón, azt elviszi a szemeteshez, de látja, hogy takarítani kellene, ezért seprűt ragad, és munkához lát. Midőn egy a kanapén hagyott könyvhöz ér, eszébe jut, hogy megzavarták az olvasásban, pedig milyen érdekes résznél tartott. Leteszi a söprűt, és folytatja az olvasást. Stb., stb.
***
5. A plébánia közel van a Dunához. Következésképpen sok a szúnyog, amíg nem ritkítják. Múltkor fotóztam a kertjében a szép virágokat. Ott sündörgött egy szúnyog. Szemmel láthatólag nem csípte a virágokat. Engem csípett volna, de én nem csíptem, hogy csíp. Szerintem a virágok se csípnék, ha csípné őket a szúnyog. Végül engem se csípett meg. Elcsipkedte magát onnan, addig hadonásztam.
2019.06.12. 09:15 emmausz
Öt lépésben
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7714890302
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek