Mickey webnaplója

Kedvenceim egyike A prédikátor könyve. Figyelmem most az egyensúlyra irányul. Az ellentétes dolgok, tendenciák kiegyensúlyozzák egymást. Idézek a 3. fejezetből:
„Van ideje a születésnek és a halálnak;
ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobálásának, és
ideje a kő összeszedésének;
ideje az ölelkezésnek, és
ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 
Ideje a keresésnek, és
ideje az elveszítésnek;
ideje a megőrzésnek, és
ideje az eldobásnak. 
Ideje az eltépésnek, és
ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak, és
ideje a szólásnak. 
Ideje a szeretetnek, és
ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak, és
ideje a békének.”
A szélsőségek felé való kitérések amplitúdói eltérők.
De végül is a legvadabb hideg- és melegfrontváltás is kiegyenlítődik, lecsillapodik. Ugyanígy a tél hidege és a nyár forrósága is elcsitul valamiféle enyheségben. A harag és a szelídség hullámaira is igaz, hogy előbb-utóbb egyensúlyba jönnek.
A vallásosok el fogják nekem hinni, hogy csipetnyi kegyelem hordozza el a világ megannyi vétkét, és a szeretet legyőzi az emberi méltóságot semmibe vevő rosszat.
Végső soron pedig Krisztus egyszeri földi élete, szenvedése, halála és feltámadása legyőzte a rosszat, minden más híresztelés ellenére. Nem is egyensúlyt teremtett, hanem annál lényegesen többet. Megfordította a világ halálba rohanó tendenciáját, és megnyitotta az üdvösséghez vezető utat. Minden egyéb efemer és hiábavalóság, mondom magam is a prédikátorral összhangban.
Az egyensúly az ő esetében nem a súlyok egyenlő eloszlását jelentették, hanem ellenkezőleg.
„Egy”-en volt a súly, nevezetesen az Isten Bárányán, aki elvette a világ bűneit, és elveszi ma is, sőt el fogja venni a világ végeztéig.