Melyikkel is kezdjem, a családunkról gondolkozom.
Nyaranta összetartás van, amennyiben a család apraja-nagyja meg van hívva közös nyaralásra. Immár szűk két évtized óta. Először ez sima ügy volt. Megyünk, jöttek. Már nem egészen az.
Van, aki úgy véli, hogy jobb, ha idén nem jön. Érthető, kezdenek többé-kevésbé felnőtté lenni, sok a program, kevés a szabadság etc.
Ma együtt vagyunk, délig. Aztán kiürülünk félig.
Sőt. Öten mennek táborba, ketten maradunk.
Ketten leszünk vasárnapig. Aztán megérkeznek a franciák.
Tele lesz a lakás a nyaralás idejére.
Majd hazamennek a franciák.
Visszajönnek a fiatalok öten, hogy rövid időn belül elköltözzenek megvásárolt házukba.
Aztán újra ketten leszünk. Ha csak meg nem látogatnak bennünket.
Addig is ismételgethetem apósom szüleje mondását: Ezek soha nem jönnek.
Aztán jönnek az amerikaiak. Megint sűrűsödés várható, családi összetartás, ünneplés.
Majd ők is haza, mindenki haza.
Olyanok vagyunk, mint a hanghullámok. Hol összesűrűsödünk, hol megritkulunk.
Ez nem baj.
Ha ritmusa van, akkor harmonikus a dolog, és életzenévé áll össze.
Apropó zene. Levi tegnap Yamaha szoprán furulyát kapott.
Még gyakorolnia kell, hiszen leendő osztálytársai egy év óta fújják a magukét.
***
Emailen érkezett ajánlat: „Felújított számítógépek, laptopok nagyszülőknek.”
Igaz is, minek új már arra a kis időre!
2019.08.01. 09:41 emmausz
Széttartás és összetartás
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1614989774
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek