Mickey webnaplója

Czakó Gábor sarkalatos gondolatai a publicisztikáról és egyáltalán az írói tevékenységről. Az írás mindennapos gyakorlati mesterség.
Mindennap legalább egy oldalt kell írnia annak, aki a rutinból nem akar kiesni. Ha ez a penzum megvan, az évente 360 oldal, egy-egy kötet évente. Ha jól számolom, idén a 13. kötetnél tartok.
Még azt is megjegyzi, hogy naponta illik valamilyen jó minőségű irodalmat olvasni. Ebben van némi lemaradásom. Viszont agyserkentőként rejtvényfejtéssel múlatom az időt.
Lehetne ennél okosabb is az időkihasználásom, és amint rátalálok, azt fogom követni. Egy mulasztásom kétségtelenül van: a napi séta. Azzal hessentettem el magamtól a gyaloglást, hogy hatalmas a hőség. Kinek van kedve megpörkölődni a kánikulában. Persze nem volt igazam, mert napfelkelte előtt pl. mindennap elfogadható lett volna a léghőmérséklet.
Ilyen alapon sosincs tökéletes idő.  Mondják, hogy a finnek soha nem kirándulnának, ha napos időre várnának. Ott sokat zuhog az eső. Ez nem tartja vissza a derék finneket attól, hogy evezni induljanak vagy gyalogtúrára. Esőköpenyben mennek, bakancsot húznak stb.
***
Olvasom Csókay András beszámolóját az imádkozással kísért operációjukról. A sziámi ikrek szétválasztása csakugyan csodával határos bravúr, ha éppen nem csoda.  Az is olvasom, hogy a százéves Bálint Gyuri bácsi Csókay Andrást javasolja megválasztani az év emberének. Milyen figyelmes gesztus. És mennyire igaz is. Tényleg ő az év embere.
***
Valaki feltette a FB-ra, hogy korábban azt hitték: az emberek az információhiány miatt maradnak buták. Ma ez nem állítható. Információtúltengés van, az emberek mégse lettek intelligensebbek. Hogy is lehetnének, amikor hiteles elmék egymásnak ellentmondó kijelentésekkel bombázzák a kiberteret.
Ember legyen a talpán, aki ezek között a közlések között rátalál az igazságra.
***
Mot abbahagyom a poszt-írást, mert eszembe jutott, hogy kéziratot kellene korrigálnom.