Mickey webnaplója

Egy percben az el (nem) váló igekötőkről. Van ige, amelyik elválik, és van, amelyik nem.
Az egyszeri gyenge magyarságú levélkihordó megjegyzéssel küldte a központba az egyik levelet. Azt írta a borítékra, hogy
„téves a cím, nem síthető kézbe”.
A postatiszt nem fogadta el kifogását.
Visszaküldte a levélkihordónak ezzel:
„Ha téves is, intézkedjen: „hatolja ki pu”, hogy mi a helyes cím.
***
Az erdélyi szász atyafi úgy gondolta, hogy már elég jól tud magyarul.
Egy igaztalan vád miatt felfortyanva így fakadt ki:
„Na, ne galmazz rá meg engem!!!”
***
A lengyel előadó pedig így fordult hallgatóságához hibáikról szólva:
„Süljetek már velük szembe!”  
***
Sajnos a fellebbezés (feljebbezés) szóból lett a fellebbezni ige. Éppen emiatt fülsértő a lebbezzetek fel kitétel. Nem lehet jebbezni fel, ha ránézek a szó eredeti alakjára, csak fellebbezni lehet, és kész.  
***
Így érkezek el VD blogjához, ahol ez áll:
Forgattam a kislányt, alighanem lábánál fogva, magam körül.
- Abbahagyom kiskutyám, szédülök.
- Nem dülsz szét! – jött a válasz.
Nincsenek könnyű nyelvek.
 A magyar se az.
Naná, hogy nem.