Posztom átalakul? Évekig egy-egy téma kidolgozása állt a középpontjában. Bár szerkezetileg ott is voltak lazaságok. Mostanában viszont mintha egye gyakrabban epizódok tarka egymásutánja alkotná egy-egy nap anyagát. Én nem bánom. Ez is egy forma. Én mindig is a rövid megfogalmazások embere voltam. Lehetne állandó címe a posztoknak (pl. Egy nap hordaléka [Déry]). Lehetne Tarka csokor, vagy egy tréfás gyerekdalból egy részlet:
…Petrezselyem, főzőkanál, liszt, meg cukor, szóda,
szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya, mind egybe van szórva.”
Szösszenetek mára:
Reggel még saruban mezítlábazok, amikor nagy vadgesztenye huppan lábam elé. Nem kéne belerúgni, különösen abba nem, amelyik még szőrtokjában leledzik. Szúr is, nagyot üt is. Karinthy balkáni közmondásai analógiájára (Tetvestől ne kérj kucsmát! Aki megveszi a házat, megveszi a poloskát is.) elfogadható egy ilyen szólás: Amikor hull a fáról a vadgesztenye, ne járj már saruban!
Hogy miért? Nemcsak ez előzőek miatt, hanem mert ilyenkor más hűvös szelek járnak, nagyon szellős lábbeli a saru.
***
„Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd lelkedet." – tanácsolja Pietrelcinai Szent Pio. De jó is felszabadultan élni.
***
BG kedvelt értelmiségi, aki vízitúrája során életében először csónakjából beborult a kis Túrba. Nem akartam poénkodni az ő honlapján, ezért ideírom a lecsapott magas labdát: Remélem, a Túron túrázva csak beborult, anélkül, hogy utána kiborult volna.
***
6-án CT. Tegnapelőtt kontroll, tegnap szűnni nem akaró szorulás, ami az én esetemben lelombozó. Estére sikerült helyrehozni testi és lelki egyensúlyomat.
***
Kerestem Csiáék érkezési dátumát, de nem találtam meg emailjeim között. Sajnos érkezésük egy időpontra esik a családi körben e délutánra szervezett ünnepséggel. Sajnálom, hogy nem tudok bilokálni, mint a fent nevezett szent. Így testem itthon, lelkem egy kicsit amott lesz. Majd csak összefutunk.
***
23-án eredményhirdetés Jogsi fel, vagy jogsi le.
Vannak még dátumaim, de miért fárasszam azokat, akiknek épp elég gondjuk akad ezen kívül.
***
Ha elromlik az órám, lecsatolom, és átadom javításra.
Ha én romlok el, hasonló a helyzet, csak az a baj, hogy minden esetben magamat kell odavinni és átadni. Nem lehetne, hogy ne romoljak el?
2019.09.19. 09:05 emmausz
Hogyan tovább?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9415126036
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek