Mickey webnaplója

Ennek ugyan nincs hírértéke, de megfelel a tényeknek. Tehát:
Olvastam egy könyvet (Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj, Gyimesi-szoros 1944). Hőse az ismert zenetörténész, Sebő Ferenc édesapja, Sebő Ödön. Ludovikás tisztként védte az orosz-román betörés ellen Gyimesbükk térségében az ezeréves magyar határt.  Utóvéd harcaik során  nagy kerülőre kényszerítették az oroszokat, lehetővé téve, hogy a német és magyar haderő visszavonulása veszteségek nélküli legyen. Az eredményes hadműveletekhez helyismeret, merészség, kreativitás és szakismeretek a bánásmód pszichológiájának gyakorlatba való átültetése, a nélkülözések szívós elviselése és nem utolsósorban erkölcsi tartás, bajtársi magatartás egyaránt szükségesek. No meg az Isten különös kegyelme. Mert nem elég azt gondolni, hogy csalánba nem csak a ménű. Néha belecsap.
A tapintatosan és mértéktartóan fogalmazott műből sok érdekes dolog kiderül. Idézet következik:
„Szolgálati szabályzatunkban volt egy rendelkezés, ami a hullafosztogatókra vonatkozott. Úgy voltak büntetendők, mint a szökevények. De természetesen volt a rablásra, fosztogatásra törvényes mód is, amikor valamelyik fél kinyilatkoztatta, hogy a zsákmányolás megengedett. Ebbe minden belefért. Ilyen rendelkezése volt a szovjet hadvezetőségnek (még az is, amit Illés Béla – magyar nyelvű – szovjet őrnagy kijelentett, miszerint a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak.)” 230. o.
Másik sejtett, de nem bizonyított történése annak a leírása, hogy az amerikai fogolytábor sem volt különb az oroszénál. Éheztetés, nagy tömegek teljesen méltatlan körülmények közötti fogva tartása, gyilkosságok, hatalommal való súlyos visszaélések, stb.
Bennem az erősödött meg, hogy gazemberségek minden náció részéről előfordulnak.
Végigolvasva a kötetet azt kell mondanom, hogy olyan ritka hadászati teljesítményről számol be a vitéz rendjelet kapott Sebő Ödön, ami Leonidász thermopülai ütközetéhez mérhető.
Isten csodája, hogy túlélte a sorozatos kataklizmát, az élethalál-küzdelmeket, a megannyi csatát.