Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2019.09.30. 09:58 emmausz

Poszt-írás alól felmentve

Volt egy jó gondolatom, de elfelejtettem. Miért akkor tör fel bennem, amikor nem a képernyő előtt ülök?
Felköszöntöttem egy kedves ismerőst születésnapján istenéltetve őt, de azt válaszolta, hogy ha lehet már ne sokáig éltesse.
Ennyi balsiker után nem marad más hátra, minthogy leírjam álmomat, amelyből feleség keltett fel azzal, hogy elaludtam. Tényleg elaludtam, mert még nem rendeződött bennem a megálmodott káosz. Történt ugyanis, hogy álmomban anyám a filmmúzeumba invitált kettőnket. Valamiért minket megelőzve egyedül indult útnak. Azért mi kocsiba vágtuk magunkat és utána uszultunk. Kerestem parkolót, de amit találtam, az nem a volt. Más helyet kellett keresni. Ám autóm egyszeriben biciklivé lett. Nem tudom, hogy csinálta. Közben tesóm is eltűnt. Én felmentem a mozi aulájába. A nálam lévő kézi fúrógépet megpróbáltam kardigánom ujjába suvasztani, hogy ne lássák. A pénztárnál irgalmatlanul sokan álltak. Nem álltam be a sorba. Minek? Ha kapok is jegyet, máshová szól majd. A film régen elkezdődött. Úgyse találkozunk. Kimentem. Rájöttem, hogy korábban volt nálam esernyő is, és most nincs meg. Ettől a gondolattól nem lettem boldog. Ahogy tolom a járdán a biciklit, találok egy átlátszó műanyagdobozt, belezárva néhány összerakható színes fafigura, és néhány darab keksz. Az érintetlen dobozt felnyitottam, a kekszeket megettem, majd folytatva utamat először egy német kerékpárost láttam az út mentén. Táblát tartott a magasba. Rajta felirat: „aus Berlin”. Majd kicserélte egy másikra: „nach Moskau”. Mellette pikszis, abba várta az önkéntes pénz-hozzájárulást. Nem volt nálam csak egy tízezres. Azt sokalltam volna adománynak. Tovább mentem. Ekkor már repülőt röptettem, hogy hogy került a kezembe, ne kérdezd, fogalmam sincs. Ám velem szemben egy másik pasi drónt röptetett. Én ordítottam, hogy vigyázzon, el ne kaszálja a repülőmet. Közben kerestem a továbbhaladás útját, mert ismeretlennek tűnt a táj. Keresésemet zavarta meg feleségem kérdése: Te ma nem akarsz felkelni?
Dehogyse – mormogtam. Sebtében kimentem reggelizni.
Még az a jó érzésem se támadt, ami Karinthy elkéső diákjának, akinek ébredését így ábrázolja a szerző:
„Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!...
Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.
Tyű! Ezt elaludtuk megint! Tyű! Mi lesz itt!!
Még jó, hogy a harisnyám fent van.”

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5015183338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása