Mickey webnaplója

Este búcsúztam A gregoriántól a beatmiséig c. könyvtől.
A szerző a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnáziumban dolgozott.  Tapasztalatait teszi közzé könyvében, és közben felvázol egyféle korképet, ami a fiatalok szellemi, ideológiai, vallási körülményeit illeti.
Itt csak röviden idézem egyik utolsó eszmefuttatását.
„A szekuláris nyugati iskolák súlyos hibát követtek el azzal, hogy mintegy száz éve kikapcsolták Istent a tanítványok gondolkozásából, s így a létezés tudománya nélkül adnak át technikai ismereteket, illetve a létezés minden spektrumát az állati létezés modellezésévből igyekeznek le vezetni…
Hogy lehet szabad az a gyermek, akinél az okostelefon mintegy infúzió gyanánt be van kötve a szellemi vénájába?
Hogy lehet szabad az az újságíró, aki a híreknek csak egyfajta értelmezéséért s féligazságok szajkózásáért kap pénzt?
Hogy lehet szabad az a keresztény, aki azt mondja, hogy az ő hitén már senki és semmi nem tud javítani, az ötven évre »beállt«?”
A kérdések költői kérdések, amelyekre a szerző talán nem remél választ, vagy ha igen, akkor az igaz  válasz szerinte az lehet, hogy ellopták az univerzumot teremtő és létben tartó Istent az emberek tudatából.
És ez nincs jól így.    
Az viszont jól van, hogy párhuzamosan befejeztem Goda Gábor Családi kör c. krokijait. Így jutottam újra Vásáry Tamás hosszan hömpölygő Üzenet c. négykötetes munkájának a II. kötetéhez. Immár elhagyta az országot 1956 után, hogy Svájcból elstartolva zongorázza körül a világot. Ott építenek házat szüleivel, csodálatos panorámás épületet, ahonnan Vevey környéke belátható.
***
Mi meg két napig Óbudáról elstartolva élveztük P.csaba jó levegőjét, vendégváró kedvességét, szép derült időben.
Igazi és hamisítatlan indiánnyárban. Valahogy megállt az idő, semmi se volt sürgős, megértük a most már minden jó állapotát.
Legyen is most már minden jó a világot átjáró vészjósló tendenciák ellenére.
(Megmondta a rabbi a hozzá forduló érdeklődőnek: „Azt tudom, hogy mi lesz, csak azt nem tudom, hogy addig mi lesz...)