-
Hatvanhárom éve ezen a napon hajnalban 5 óra 20 perckor a Kossuth Rádióban Nagy Imre mondta el a következő drámai szavakat:
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak
fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink
harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével! Mondatait magyarul és több
világnyelven többször megismételték. Ezt követően 8 óra előtt néhány perccel a Magyar Írók Szövetségének a felhívását olvasták be:.„Segítsetek, segítsetek, segítsetek.” A „segítség” meg is érkezett szovjet invázió képében.
Magam talán először éppen a forradalom idején láttam orosz tankokat. A zuglói Erzsébet királyné út macskakövein dübörögtek a
belváros irányában. Nem volt éppen bizalomgerjesztő látvány.(Ellentétben, azzal, amit a rendszerváltás során láttam óbudai ablakunkból. A vasúti töltésen szerelvények sora követte egymást a
SELECHOVA-BENKE
hazatérő orosz egységekkel. Tankok, gépkocsik, hadifelszerelések vonultak el szemünk előtt keletre.)
Világszerte megihlette a magyarok szabadságszeretete a költőket. Most a Gloria victis 1956. antológiából egy orosz költeményt
idézek meg, merthogy ilyen is volt.
VÉRSZERINTI TESTVÉREK
Közös: lelkünknek lázadó keserve,
Nomádok vére, dalaink mély húrja,
Csapongó kedvünk, puszták végtelenje
S az álmok túl a szenvedésbe fúlva.
Közös: a múlt, mely nem is olyan régen
A gyermekekből hősöket teremtett,
Kik érettünk is meghaltak, — az éj lenn
Elmossa már az évet és a percet.
Mert dicsőség volt harcuk és bukásuk;
De mit tehet egy maréknyi sereg,
Ki álmokért küzd... s arany az úr másutt
Csak szófűzért húz sírjaik felett.
A világ alszik, lomha éj felettünk,
Így ismétlődik minden itt a földön.
Ők elestek... mi élők csak temettünk,
S jutalmunk lett a hontalanság, börtön.
De megmaradt a közös sír: örökség,
Hogy emlékezzünk rájuk fejet hajtva,
S higgyük: lelkük sírhantok fölött ég,
S új hősöket ihlet majd a harcra.
***
Egy tegnapi tévéműsor szerint ma is háború zajlik, csak sokkal alattomosabb módszerekkel. A homogén, nemzetek nélküli birodalom kialakítása miatt folyik a küzdelem. Emlékeztetőül csak egy régi nóta részletei: „ez a harc lesz a végső … és nemzetközivé lesz holnapra a világ.”
Remélem, a végső harc eredménye nem egy jellegtelen, homogén, engedelmes embermassza lesz.
A rét is akkor szép, ha a füvön kívül a fajok sokfélesége található meg rajta.
Utolsó kommentek