Mickey webnaplója

Peterdi Pál azzal népszerűsítette a testi kondíció megőrzésére szolgáló kocogást, hogy „a láb mindig kéznél van”.
Amikor azt látom, hogy a világ elég rossz állapotban van, arra gondolok, hogy egy hasonló szlogennel kellene népszerűsíteni az imát:
Az ima lehetősége mindig kéznél van.
 A kapcsolatfelvétel lehetősége mindig adott:
nincs gyenge térerő,
nem merül le az akksi, és az sem fordulhat elő, hogy éppen
nincs nálam a mobilom, az okostelefonom.
Ha eszemnél vagyok, a kapcsolás létrejöttébe nem szólhat bele senki.
Segítséget kérhetek az egész égi mindenségtől:
A Teremtőtől,
a szentek társadalmától,
kedves odaát lévő ismerőseinktől,
rokonainktól,
barátainktól.  
Nem győzöm hangsúlyozni Prohászka igazát. Ahogy tíz éve megidéztem, ma is ezt teszem:
„Uram, mutasd meg arcodat!
Látni akarlak s többet venni tőled s meríteni belőled, mint eddig.
Aki csak a maga fogalmaihoz ragaszkodik, s nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig saját árnyékába lép.
Nem lelkünk s énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen fényt! 
Ezt add, Úr Jézus!” Írta Prohászka majd száz éve.
A világ összes gonoszsága, erőszakossága, durvasága és szemtelenkedése ellen javasolom a püspökkel: Forduljunk a közvetlenül a FÉNY felé, s ne törődjünk az árnyékokkal, mert úgy nem érdemes élni, depresszióhoz vezet.
De ha már megadtam magamnak a szót, akkor azt is hadd fejezzem ki, hogy az árnyék folyamatos megjelenítése a virtuális térben hallatlanul romboló hatású. Azt sugallja, hogy a bűn, a rossz, a cinizmus az úr. Azt sugallja, hogy csinálhatsz bármit, „megveszlek kilóra”. Ez persze csupán mérhetetlen szemtelenség, ha némelyekre nézve igaz is.
Ne a rosszat erősítsük, hanem a jót!  
„Teremtőnk kérünk téged... az ellent kösse meg kezed, testünket, [lelkünket,] hogy ne törje meg,”
Ments meg minket mindenféle szutyoktól.