Mickey webnaplója

Még több Mikulás:
- A legtöbb Mikulás a szlovákok között van. A szlovák Mikulás név Miklóst jelent. Miklós püspök röviden ejtve: Mikulás.
- Sokan próbálkoztak azzal, hogy megnyerjenek ügyüknek: Legyek intézményük Mikulása, a templom Mikulása, csapatuk, osztályuk Mikulása. Soha nem vállaltam. Nem akartam Mikulás lenni, és sikerrel vertem vissza a többé-kevésbé erőszakos felkéréseket. Mert hát ilyen alapon, akit Álmosnak neveznek, annak kötelességszerűen naphosszat ásítoznia kellene, az Ibolyáknak egész életükben nagy szerénységről kellene tanúbizonyságot tenniük.
- Volt egy fickó, akit anyja rám bízott. Az illető bőven felnőtt korú, de fogyatékos valaki volt. Vele kapcsolatban két emlékezetesebb esemény történt. Alkalmanként eljátszotta, hogy ő gyerek, és nyomatékosan értésemre adta, hogy a gyerekek ajándékot szoktak kapni. Így kerültünk a közeli üzletközpontba, ahol kb. 800 ft árában vettünk neki ezt-azt. Blokkolja a pénztáros. 16 000 ft. Mondom a nőnek: Lát itt a kosárban valamit, ami miatt ennyi a végösszeg? Nem látott. Módosította. Vajon egyszeri eset volt, vagy valamennyivel máskor is megrövidítettek? Tudja csoda.
- A másik alkalommal egy édességboltban kötöttünk ki, fogyatékos „barátommal”. Mondom neki: kapsz egy méretes csokimikulást. Ő elégedetlenül vakargatta a fejét. Decemberben történt, egyszer mégis csak meglátott csokinyuszikat az egyik polcon. Rám nevetett, és ezt mondta: Kell a fenének az a hülye mikulás, a nyuszi sokkal jobban megéri. Vegyél belőle nekem kettőt. 
Ha én fizetem, akkor neked csakugyan megéri – gondoltam magamban.                  
- Apánk nekünk gyerekeknek elmesélte, ami testvérével esett meg annak idején. A Déli vasút mellett laktak. Egyszer, amikor az öccse a lépcsőházban tartózkodott, a fordulóban megjelent a Mikulás és a láncot csörgető krampusz. A kisgyerek úgy megijedt, hogy összecsinálta magát.
Történt, hogy apánk egyik öccsével, keresztapánkkal felkerestük gyerekkori házukat. Bementünk a lépcsőházba is. Ott megkérdeztük tőle: Igaz, X. bácsi, hogy kicsi korában, amikor meglátta a krampuszt itt a lépcsőfordulóban, akkor „be tetszett kakálni?” (Sic!)     
Nem emlékezett.
Lehet, hogy nem is ő volt.