Mickey webnaplója

Legalább három Lúciát ismerek. Helyesebben két Lucát és egy Lucit. Isten éltesse őket!
Szerencséjük van, mert a Youtube jóvoltából számos nevükre szóló  dal és sláger közül választhatnak. Little Richard kiabálja el a Lucille c.-t, a Beatles a Lucy in the Sky with diamands, de hátra van még lehetőségként Halász Jutka előadásában a Luca babám, s a komolyabb műfaj kedvelőinek az olasz Santa Lucia c. örökzöld dal. Karakteres az összes.
Ma feltétlenül el kell ültetni cserépbe a búzamagokat, hogy karácsonyra speciális fűvé sokasodjanak.
Azonkívül a babona úgy tartja, hogy a különféle fákból naponta faragott Luca székének is neki kell állni.
Nem állok neki, s ez a poszt is gyorsan elkészül, nem úgy mint a Luca széke.
***
Egészségemre! – mondom, mert hogy elfogyasztottam egy forint hatvanas ízes táskát, amit most az üzletközpontban százkilencért lehet kapni.
Végeztem vele, hát megosztom, hogy hogyan kell elfogyasztani különösebb történések nélkül a hígan csurgó lekvárral bélelt, margarin ízű tésztából készült finom-pékárut. Megvizsgáljuk a kettéhajtott tésztát, hogy legalább a művelet elindításakor ne csurogjon ki belőle a lekvár. Ha megtaláltuk a jól záró csücsköt, akkor az kerüljön alulra, s mi a vele ellentétes csücsköt kezdjük el majszolni. Amikor a tasak hasítéka kitágul, s felszabadul a lekvár, próbáljuk meg enyhe nyomogatással felfelé terelni a masszát, hogy arányos eloszlásban élvezzük a cukros gyümölcsízt. Persze nem fog sikerülni teljesen, de amennyire lehetséges, próbálkozzunk. Aki elég óvatos, annak nem lesz mind a tíz ujja maszatos a süti bekebelezése után, csak mintegy három-négy, mint most nekem. Szóval fő az óvatosság, érdemes ügyeskedni.
***
Vagy szűk féléve annak, hogy megvettem egy olasz érdekeltségű kiadványt, amely a forgalomból kivont buszok makettjét mellékelte (a makett Bangladesben készül), s képpel-szöveggel méltatta az emberiség kultúrtörténetének azt a részét, amelyet az illető busz betöltött. Hogyne vettem volna meg. Az első szám beetető áron volt kapható, és a magyar 260-as Ikarust mellékelte, amelyen oly gyakran és olyan sokáig utaztam keresztül-kasul a városban, Óbudától Pasaréti és vissza. Nos, lecsaptam hát a makettre, és kiállítottam mintegy szobadíszt szekrénykém tetejére.
Egy alkalommal meglátogatott minket az a barátunk, aki éveken át buszsofőrként tartotta el családját. Mutatom neki lelkesen a ritka szép darabot, magamban elhatározva, hogy ha szereti, neki adom. Ő azonban nem volt olyan lelkes, mint én. Azt mondta: Ennek a típusnak köszönhetem, hogy odalett a bokám és a térdem.
Ebben maradtunk. Titkon arra gondolok, hogy a sofőröknek tán a kuplungját kellett olyan erővel nyomni, amitől kikészültek a vezetők lábízületei.
A formás kék műanyagmodell maradt nálam. Miniműtárgy mivoltában már nem tesz kárt senkiben. Ha ránézek, eszembe jut, hogy valaha mennyire hozzám tartozott a buszozás munkába jövet-menet.