Mickey webnaplója

Naaa! Mi vaaan? – kérdezte a gitáros kántor, amikor a bevezető akkordok után senki nem kezdett énekelni.
Na, mi van? – kérdezte Besenyő Pista bácsi, és nem várt választ, úgyis neki volt igaza, immár hatodszor.
Na, mi van? – kérdezhetem én is.
Joggal, mert vagy harmincévi szolgálat után tajvani eredetű mikrohullámú sütőnk izzója kiégett. Hogy hol lehet pótolni, nem tudom. Belevilágítva a sütőtérbe, azt látom, hogy egy szitaszerű fonat is megereszkedett. Elfogyott vagy csak szétment. Meg kell hagyni, hogy funkciója nem változott, csupán nem látjuk, hogy mi történik odabent a sötétben.
Na, mi van? – folytatom a dünnyögést, mert kiveszem néhány napja a márkás kínai vízforraló szűrőjét, és szeretném megtisztítani a vízkőtől, de nem lehet, mert maga a szita marad a kezemben. Elporladt. Tegnapelőtt aztán tovább mérgesedett a helyzet. Ez a masina is megunta, vagy mi a csoda, ugyanis elkezdett szépen fütyülni, mint egy szamovár. Ennek a fele se tréfa.
Sejtésem beigazolódott. Az alja egyik pontján buborékokat fúj, azaz kilyukadt a lemez. Még nem okozott rövidzárlatot, de egy idő múltán megtette volna. Akkor lett volna a vízforraló állapota vérforraló.
Ma lecseréltük egy másik márkájú kínaira. Szép pirosat néztünk ki magunknak. A dobozán az is van, és semmi nem utal arra, hogy benne fehér masina rejtőzik. Kicsit kisebb, kicsit sápadtabb, de mától a miénk.
Na, mi van? – halljátok a sípolást? Egy idő óta hol gyengébben, hol erősebben olyan hangmagasságban, mint a tolató autók tutulása, hallunk valahonnan jövő hangicsálást. (Nem a fülem cseng, az más hangon szól.) Ráadásul nemcsak én hallom, hanem élesfülű társam is. Menyem is, amikor itt van. És ez így megy már egy néhány hete. Azzal vigasztalom magunkat, hogy nem a lakásban van a hang forrása, mert hiába próbálunk utánamenni, egyenletesen halljuk a lakás különféle pontjain. De hogy mi az?
Na, mi van? – üzenném a télnek is, mert elővigyázatosságból lecseréltettem a nyári gumikat télire, de az ősz elfelejtette magát lecserélni télre, s bár még havazhat, már megjelentek a kékdongók, a legyek, a suszterbogarak, stb.  Előbb-utóbb szégyenszemre visszatetetem a nyári gumikat. Hacsak júniusban nem lesz méteres hó az utcánkban.
Ki tudja?