Mickey webnaplója

Ma nehéz megszólalnom, mert újfent egy órás interjút hallgattam-néztem. Ezúttal Szabó T. Anna és Váli Dezső nyilatkoztak életútjuk egy-egy kiragadott, mert talán jelentősebb részéről.
Amit mondtak, hiteles volt,
amit mondtak, humoros volt,
amit mondtak, feltárulkozó volt a maga valóságában.
Még hallgattam volna őket – kifáradásig.
Két tehetséges ember, aki a tehetségéből származó értékekkel eredményesen sáfárkodik. Emlékezéseik során csak úgy röpködtek a hírességek nevei, József Attilától Pilinszkyig, Weörestől Ottlikig, hogy az ember csak kapkodta a fejét.
Nos, veretes gondolataik után a befogadó lecsitul, s megpróbálja magába építeni a hallottakból azt, amik neki szólnak.
Magam nem tudok hasonló életművet felmutatni, hacsak azt nem, hogy hőemelkedés mellett egy megkevert rejtvényt összeraktam, miközben két db 15 betűs és két db 5 betűs feladványhoz elmulasztottak meghatározást adni. Lehet, hogy azt szeretem ebben a lapban, hogy magát a rejtvényt is nekem kell kitalálnom, nemcsak megoldanom?
***
Mindenesetre suszter marad a kaptafánál, mint rendőr a gumibotnál, és tovább szövöm, talán minden elégséges ok nélkül, a posztomat. Úgy kötögetem naponta, mint 30 éve a nők a Teréz anyának szánt fáslit. Egyre csak nő, nőttön nő.
Ha papírra vetettem volna, most  bizton amiatt szűkülnék, hogy bezzeg ha a világhálón lehetne hozzáférni, mekkora sikere volna. De mivel egyenesen az internetre készül, azon elmélkedhetek, hogy egy szerverhiba lenullázhatja tizennégy év termését, és még csak nem is vehetem zokon. Lehet, hogy ki kellene találnom, hogyan lehet a legkevesebb ráfordítással mégis papírra mentve is megőrizni azt a korképet, ami tollam alatt született ennyi év után.  Nincs annak jelentősége, hogy hogyan néztem saját korunkra saját székemben ültömből?
Ki tudja.
Nemrég olvastam és megidéztem Prokop Péter egyik könyvét.
Azóta az antikváriumok bombáznak Prokop-köteteikkel.
Lehet, hogy kötélnek kellene állnom? Hiszen kedvelem.
Máris túl sok a kérdés, és a rájuk adandó válaszom a levegőben lóg. Egyelőre nem tudom mintegy magaslabdát, lecsapni őket. Először is magamhoz kellene térnem, mielőtt bármit lépnék.
Nagyapám azt mondta feleségének, Hedvignek estéledvén: Bevettem a porokat.
Istenem.
Hol van már a tavalyi hó?
Hol vannak már a garabolyok?
Hol vannak már a porok?
Minden gyógyszer darabonként lüszterfóliába van adjusztálva.
Nyomkodhatom őket naponta. Másrészt hiába van fent minden adat róluk a hálón, mindegyik dobozhoz részletező, a protokollnak megfelelő leírást mellékelnek.
Mind ezek papírdobozban leledzenek, amit újabban még le is ragasztanak, hogy garantálják az eredetiségüket.
Minap valaki felvetette, hogy ezek a csomagolások teljesen fölöslegesek, csak a cirkusz van velük, és mind a szemétre kerülnek.     
Tanúsíthatom, hogy így van.
Legyen akkor ez szombatra előzetes.