Mickey webnaplója

Mottó: „a fiatal szövőlányok …
lelkesen felajánlották, hogy Dániától vásároljunk vásznat és műanyagot.” (in: Weöres: Összekevert újságcikkek)
Akarom ezzel mondani, hogy könnyű úgy posztolni, hogy más anyagaiból ollózom össze a napi betevőt. Pedig még egyszer megteszem. Prokop P.: Modelldíj nélkül. c kötetből tallózok. (E könyve 1991-ben végződik. PP. még 12 évet élt utána.) 
- Szüleim, ha látnák, mennyire hozzájuk öregedtem. Kettővel túl vagyok apám 71-én. Nem tudnék eliszkolni anyám hadonászó partvisa elől.
- Bokszbajnok. A 70 év a legerősebbet is kiüti a ringből. Az öklözőnek is befellegzik. Most botra támaszkodva reszkető Parkinson-kórral integet el a felvevőgéptől.
- Mire odaérek, nem tudom, miért indultam. Kihagy a memóriám. Baj is az! Csak azt ne felejtsem, hogy szeret Istenem, és vár utam végén.
- Ha csak távolra lát pupillám, nem olvasom az újságok undokságait. Bedugult fülem miatt miért házsártoskodnék, több időm marad elmélkedésre.
- Milyen jó „lenni”, hogy engem választott, akinek a tenyerén lehetek! Valamiért jobban szeret az elvetetteknél (célba nem talált spermiumokról beszél). Rám bízott föladatot, s azért iparkodom.
- …az idő? kifosztana, s vigye is, ami neki tetszik, én valójában gazdagodom. Így várom a következő 365 napot.
-  A földalatti följárójában rostokolok. Valakire várok. A vonatok 2-3 percenként okádják utasaikat. Félrehúzódom, hogy el ne sodorjanak az áradó hangyacsoportok (Lám a HANGYÁK!)  …figyelem a törtetőket. Nénécske koszorút visz. Ugyan kinek a sírjára? A vékonyka dolgozó nő tele bánattal szemét törli rongyával. A hódító csinoska hamarosan valakinek a fejét elcsavarja. Kegyetlen halszája van a torzonborznak. Talán hóhér, kivégzésre iparkodik. Pontosan óraütésre hurkolja kötelét. A ficánkoló gyerek nyűgösen húzatja magát anyjával. Toporzékol. Valahol várja az orvos. Azzal a kormos arcúval nem mernék sötétben találkozni. Bicska a zsebében, gyűlölet a szívében. De vidám a kamaszbanda. Kacagva ömlik körül a hadonászót, kiből majd bohóc vagy komikus lesz. Már most röhögteti a II. b. osztályt. Az aktatáskás hivatalnok unottan szorítja hóna alatt mai adag munkáját, szívesebben menne szabadságra. Hátizsákos turistacsoport áll amottan össze. A hegyekbe vágynak. Az a lányka angyal. Hogy kerül ebbe e a csordába? Me elveszik tőle ártatlanságát? Érettségizők lapozzák könyvüket, iparkodnak vizsgájukra. Megélhetésért hajszolt sorsok hullámzanak el előttem. Üldözött vadként, mint erdőtűzből menekítik bőrüket ismeretlen elképzelt szerencséjük felé. A maga hite szerinti boldogságát kergeti valamennyi. De mi a boldogság? …A sarokból alattomban skiccelem látványukat. Az egyenruhás lenézően döf át tekintetével: bolondnak tarthat, jobb esetben naplopónak. Zavartan elfordulok, mert ravaszul, pénz nélkül jegyzetelem modellként a lábamat taposókat.
Ha elébük toppannék, mint Jónás, és rájuk kiáltanék: A legutolsó utatok végét is szem előtt tartsátok – félrelöknének.
Hagyd, ez őrült!”
MILYEN LÁTTATÓAN ÍR EZ A FESTŐ PAP!