Mickey webnaplója

Miközben egyre hangosabb a felszólítás: MARADJ OTTHON! Ülj a kanapén, ülj a babéraidon.
Ez fokozatosan következett be nálunk. Március 14-én, szombaton még összefutottunk a tesókkal névnapozás céljából. Nyolcan ültünk asztalhoz egymástól 80 centire. De már nem tömegközlekedéssel érkeztünk T.-vel a tett színhelyére. Ugyanaznap reggel misén vettünk részt, és vásároltunk is az üzletközpontban.
Március 15-én begubóztunk. Plébánosunk döntésünket bölcsnek nevezte. PC-n néztük a piliscsabai misét.
16-án, hétfőn tejfölt, cukrot, vajat meg abonettet vettem a helyi közértben.
Ma alighanem leviszem a szemetet.
Ülünk egy-egy könyvvel a kezünkben, egy-egy tévéműsort nézünk vagy a mobiltelefon videóüzeneteit.
Ma a Kútvölgyibe kellett volna mennem. A hozzánk közelebb eső Margit Kórház nem fogad járóbetegeket csak halaszthatatlan ügyekben. Ezt kiterjesztettem a Kútvölgyire is. Továbbá értékeltem, hogy a 60 –on felüliek ne menjenek sehová, ha igen, személygk.-val. Feltételezédem szerint lepattantam volna a rendelőről, de meg azt latolgattam, ha megyek kontrollra, vélhetően ugyanúgy járok, mint negyed éve. Megmondják, mikor kell legközelebb jönnöm, hjelyette esetleg az úton vagy a rendelőben megfertőződhetek.
Egyébként is utálok orvoshoz szaladgálni. Egyetértek Bagdi Sándorral, aki ragyogó aforizmákat alkotott. Ide illik közülük legalább három: Irtózom a betegségektől. Majdnem úgy, mint az orvosoktól. Csaknem így vagyok magam is. Egyszer felfedeznek valamit, és többé nincs menekvés. Én viszont bizalommal tekintek a jövőbe. A pszichiáterek még nem tudtak segíteni rajtam. Jelen helyzetemben pedig különösen is igaz a harmadik szentencia: Nagyon barátságos tudok lenni. Csak ne zavarjon senki…
Itt abba is hagyhatnám helyzetünk elemzését, de muszájok leírni (ez milyen ragozás?), hogy nincs az a vad választási kampány, amely ilyen kitartóan és ilyen tömegesen ontaná a valódi és az álhíreket. Honnan ez a feltűnési viszketegség? Honnan ez a hisztérikus grafománia?
Nincs békeidő.
Igaz, hogy statárium sincs, de a világméretű járvány idején kellenek a megbízható kapaszkodók. Ehelyett ma mindenki orvos, mindenkinek van egy jó tippje, egy jó receptje, egy jó tanácsa, egy elindított imahadjárata, egy teológiai okfejtése a gondviselés mibenlétéről, egy vélt vagy valós fotó a helyzetkezelésről. Pl. Miféle gyógyszer kell a koronavírus fertőzés esetén? A kérdés attól bizarr, hogy aki megfertőződött, azt kórházba viszik, és ott nincs módja saját magának eldönteni, hogy a terápia részeként milyen gyógyszert kapjon. Akkor meg nem a mi dolgunk, hogy ezzel foglalkozzunk.
Itt abba is hagyom.
Megyek kezet mosni.
***
Néhány napja BG nyomán összeszedtem a napsorolókat. Az általam ismert hármat és egy negyediket. Később eszembe jutott, hogy az interneten biztos vannak sorolóversikék. Voltak. Több mint harmincat számoltam össze. Az pedig ugye nem a posztok szokásos mérete. Hát hanyagoltam.
Lám, úgy jártam vele, mint a svéd gyerek a versben:
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.