Nagycsütörtök délutánján a Bonum-tv jóvoltából részt vettünk az Erdő Péter bíboros érsek által celebrált misén. Amit már évek óta nem hallottam, az a kalapácsos kereplő hangja. Ezen a misén azzal „csengettek”, hiszen a harangok Rómába mentek.
Déván meg a jó ferences testvér és neveltjei csütörtökön a nap jó részében szentségimádást tartottak. Megjegyeztem, hogy ezek nem igazán csendesek, hanem a gyerekek s nevelőik imádkoznak, énekelnek, igazolva, hogy különféle stílusok élnek az egyház gyakorlatában, hitelesítve annak igazságát, hogy a hegycsúcsra különféle utak vezetnek.
Vannak énekelt, elmélkedő, felolvasásokkal tarkított, s vannak csendes szentségimádások. Mint ahogy az utak is különfélék, amelyek a hegyre vezetnek.
Vannak flaszteresek, vannak erdei ösvények, vannak meredekek és vannak szerpentinek, sőt a korombelieket olykor alkalmi lift viszi a csúcsra, minként az esztergomi bazilika alatti pincéből a tető felé.
***
Ahogy reméltem, a csernobili erdőtűz radioaktivitása a fake news kategóriába tartozott. Nem erőstették meg a hírt, hanem hivatalosan cáfolták. Egyebekben már lefeketítették már a lángokat. Mivel csütörtökön hétágra sütött a nap, magam is kimentem sütkérezni az erkélyre.
Éva Franciaországból küldött ejtőzős-napozós-tanulós képeket az unokákról. Növögetnek. Azt írja, hogy T. fiú a COVID-kutató programot segíti számítógépes munkájával. Olyan hihetetlen ez az egész. És milyen kicsi a föld is. Ők ugyanazzal a nappal süttetik a hasukat a Jura hg.- szélén, mint mi itt Aquincumban. Ők tankönyveikkel szórakoznak, én Fekete Istvánt olvasok. Éppen a Berekről írt novelláját. Benne Matula nyers és megfellebbezhetetlen igazságait, cukkolódását, s a fiatal író nosztalgiáját, amiért vissza kell térnie a fővárosba, mert nyakán az ősz, az iskola.
***
Nehéz a bezártságot elviselni, ha másért nem, azért, mert jószerével kötelező. Beláthatatlan ideig továbbra is fennáll a mozgás korlátozása.
Nem kell tenni semmit. Enni se kell, csak valamit.
***
Egyedül ünnepeljük húsvétot. Rég voltunk az unokákkal együtt és még hihetőleg sokáig élünk tőlük külön. Meg fogunk lepődni, mennyit változtak, nőttek, fejlődtek távollétünkben.
2020.04.09. 22:19 emmausz
Helybenjárás 3 hét óta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5515601644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek