Kinek mit.
A betegeknek remélhetőleg gyógyulást…
Az egészségeseknek a döntés lehetőségét további életükre vonatkozóan.
A híveknek az irgalmas Isten szeretetében való elmélyedést és a benne való feltétlen bizalmat.
A feltámadás osztatlan örömét.
Az újrakezdés lehetőségét.
Annak az optimizmusát, hogy nincs semmi elveszve, és minden átértékelődik a húsvét fényében.
A pünkösdi Lélek ígéretét.
Megnyugvást, abban, hogy az Eucharisztiában velünk marad az Úr egyszer s mindenkorra, aki
azt mondta: „veletek vagyok a világ végezetéig”.
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” – így Pál (Fil 4,4).
Itt visszautalok az 53 éve felcsendülő beat-mise zárótételére, egy spirituálé (Oh went the saints go marching in) szövegére, amelyet Zöldi Sándor abonyi plébános írt, s erről az okkal kitörő örvendezésről szól.
1. Örvendjetek, vigadjatok,
mert ím az Úr feltámadott,
szent hitünknek ez ád új erőt:
íme, igazat mondott!
2. Hiszem Krisztust, boldog vagyok,
hisz Ő az élet szent ura!
Hiába tör reám a gonosz,
nincsen rajtunk hatalma!
3. Hadd zengjen hát vidám dalunk,
győzelmes húsvét ünnepén!
Ha hű leszek hozzád, ó, Uram,
véled föltámadok én!
4. Hozsanna száll, szent glória!
Szívünk csak Néked énekel.
Feltámadt Jézus, Isten Fia,
végy magadhoz égbe fel!
Eddig emlékezetem szerint húsvétkor minden évben meghallgattam lemezről a Szilas húsvéti beatmiséjét. Most is ezt teszem.
Utolsó kommentek