Mickey webnaplója

Megkérdezték az öreget…
- Mi a méreg?
- Bármi, amiből a szükségesnél több van, az méreg. Lehet az hatalom, lustaság, étel, ego, becsvágy, hiúság, félelem, harag vagy bármi más.
- Mi a félelem?
A bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá válik.
- Mi az irigység?
- Nem fogadjuk el a jót a másikban. Ha elfogadjuk a jót, akkor ihletté, ösztönzéssé válik.
- Mi a harag?
- Nem fogadjuk el azt, ami felett nincs hatalmunk. Ha elfogadjuk, akkor toleranciává válik.
- Mi a gyűlölet?
- Nem elfogadni az embereket, ahogy vannak. Ha feltétel nélkül elfogadjuk őket, szeretetté válik.
Jó közelítésben igazak.
***
A minap  - mint megírtam - videoklipben három unokánk sorra eljátszották – kezükkel két oldalt összenyomva a fejüket – ezt a mondatot: Vezető bácsi, tessék már kinyitni az ajtót. Az az ötletem támadt, hogy viszonzásul visszaküldjük nekik a nagyi és a magam játékában ugyanezt az egy mondatos jelenetet. Utóbb kiterjesztettük egyéb unokáinkra, gyerekeinkre is. Volt, aki már meg is küldte, milyen az, amikor a vezető bácsi rácsukja a fejére a busz ajtaját. Évek óta készült totál fotó a közös nyaralásunkról. Idén, ha egyáltalán lesz, nem vagy nemcsak fotót kellene készíteni, hanem rövid videót, s az egész banda együtt játszaná el a vezető bácsit és összelapított fejét. Nem lehetetlen, és jó móka lenne. Vicces.
***
8-án nem a győzelem napját ünnepeljük, hanem G. születésnapját. Próbálkoztam telefonon, nem ment, megírtam jókívánságaimat email-ben, az elment. Mindezt kora délután telefonon is megbeszéltük. Ennek során kitértünk arra is, hogy – bár konferenciabeszélgetésre készül a család apraja-nagyja, ebből valahogyan ki kell maradnom, mert – számítógépemen nincs kamera. A többiek laptopon keresztül zoomolnak egymásra.
Érzem, hogy egyre inkább távolodom a számítástechnikai kütyük ismeretétől, s ez már alighanem nem is vált irányt.
Így volt ez régen is, így volt ez már Bach mesterrel is, akit nem vonzott a hegedű-vibrato, de azt hiszem a crescendo-decrescendo lehetősége sem.
***
Vannak olyan politikai alakok, akiknek a képében nem szívesen gyönyörködöm. Próbálok is mindenkit rávenni arra, hogy az acsarkodók képe utálatos, nekik meg ingyen reklám, ha folyton mutogatják őket.  Nem kellene. Ugyanígy zavar, hogy éppen negyvenedjére találkozom a vallásgyalázó karikatúrával. Nem akarom látni, mégis folyton belebotlom.
Óhatatlanul egy vadnyugati vicc jut eszembe eme gyakorlat kapcsán:
A farmer és a cowboy állnak az ivóban. Beszélgetnek.
F.: Látod azt a pasast, akinek kalap van a fején? Nagyon utálom. C.: De hát mindenkinek kalap van a fején.
F.: Azt, akinek piros nyakkendője van. C.: De hát mindnek piros…
F.: Hát aki nadrágtartót visel. C.: De hát mindenki…
F.: Előkapja coltját. Lelő hatból öt álldogálót. Egy marad állva. – Na – mondja –, ez az az ember, akit én úgy utálok.
***
Legyen vidám zene, amelyet a Kwai folyó hídja angol hadifoglyai fütyülnek munkába menet. Olyan makacs vidámság folyik belőle, mint az a makacsság, amellyel az angol hajókonvojok masíroztak az óceánon a német tengeralattjárók mindennapos támadásai ellenére. https://www.youtube.com/watch?v=sRSpElDfSio