Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2020.05.25. 04:15 emmausz

Muníció mára

Naponta Böjte Csabát hallgatjuk-nézzük – on-line. Ha színész volnék, kitűnő anyaggal rendelkeznék ahhoz, hogy hitelesen utánozhassam az ismert szerzetest. Taglejtései, szóhasználata, sajátos hangsúlyozása, visszatérő fordulatai jól felhasználhatók lennének. De hát – talán még nem mondtam –, nem vagyok színész.
Mint már írtam róla, a teológus Ratzinger könyvében (Végidő) próbáltam elmélyedni. Amit leír, az hatalmas tudásanyagából való következetes merítés: vallástörténeti, összehasonlító, elgondolkoztató gondolatsorok halmaza, fegyelmezett mederbe terelve. Elmegy a 21. századig felhalmozott tudásanyagok ismertetéséig, a teológiai iskolák tételeiig, a görög filozófiából átvett fogalmakig, és a történetszemléletű bibliamagyarázatokig. Az egyik kétezer éves, a másik mai, s a kétezer éves és még régebbi szövegeket próbálja elemezni. Számolnia kell a különféle források különféle szóhasználatával, az ógörög filozófia esetlegességeivel. Végtére hozzáteszi saját sejtéseit. Igen. Sokszor sejtéseit, extrapolációját, véleményét. Becsülettel elismeri, hogy a tudás megáll egy ponton, ahol már nincs tovább: érvényessége végeszakad – a hitnél. A tudáson túl van a hit, a kinyilatkoztatás, a próféciák, a jövendölések. Szokták mondani, hogy a Biblia mélységesen mély forrás, amely mindig új arcát mutatja, s a könyv szellemének értelmében jó élni. De az egyes szavakon lovagolni fölös dolog. Nekem azt mondja a végső kérdésekről szóló kötet, hogy el lehet mélyedni a részkérdések megválaszolásában, de felcsigázott érdeklődésünkre érdemi válasz csak odaát várható. Máig fülemben cseng utolsó óráit köztünk töltő kedves barátom válasza, melyet arra a kérdésre adott, hogy hogyan néz elébe az elkerülhetetlen végnek. Azt válaszolta, hogy nincs benne félelem, de izgul attól, hogy mi lesz odaát.
Visszatérve az emlegetett könyvre, volt már hasonló tapasztalatom. J. Vanier írt egy könyvet Közösség címmel, majd jelentősen átdolgozta. Arra a következtetésre jut, hogy az ember társaslény, és ilyenként közösség nélkül képtelen civilizált életet élni. Ám fejtegetései végén mégis azt állapítja meg, hogy az ember magányos egyediség. Mint írja, közösségek keletkeznek, topon vannak, majd bomlásnak indulnak. Lám, egy látszólag egyszerű kérdésre sincs egyértelmű és megnyugtató válasza annak az embernek, aki évtizedekig közösségek létrehozásán fáradozott (Bárka, Hit és fény).
Csak halkan jegyzem meg, hogy a magány maga a pokol, és az ember üdve a letisztult közösségben áll. Ratzinger is így látja: „Ha Krisztus testének minden tagja szétválasztások nélkül nyitott a másikra, semmi sem szab határt azon szeretet közelségének, mely által biztosan elérhetjük a mások emberben Istent, és Istenben a másik embert.” És még:
„Ez nem jelenti az én feloldódását, hanem megtisztulását, ami egyszersmind beteljesíti legmagasabb rendű lehetőségeit.” Odaát adás lesz, továbbajándékozás, egymásból élés. „Ott mindenki a maga módján látja Istent, s a maga egyedüliségében fogadja be az egész szeretetét.”
Itt abbahagyom, mert rendkívül tömény szöveg, ez meg csak egy árva poszt.                       
***
A zene is közösségi tett. Valaki kifejez vele valamit, remélve, hogy sokakat elbűvöl vele. Engem máig Beethoven 7. szimfóniájának második tétele bűvöl el. Végtelen mélységei vannak. Ezért megunhatatlan.   https://www.youtube.com/watch?v=J12zprD7V1k

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8215715600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása