Mickey webnaplója

Hajnali ébredés
Ülök az erkélyen a fotelban. Lesem a megunhatatlan felhőjátékot. Hallgatom a számos fajta madárdalt verébcsiripeléssel vegyest. Látómezőm előtt zavartalan a légi közlekedés. No, nem repülőgépre gondolok, mert ebből a fajtából csak egyetlenegy csillant meg a kelő nap fényében. Madarak húznak át a közelben. A verebeken kívül magasban vadászó fecskéket látok cikázni-vitorlázni, egy feketerigó hallat vijjogó vészhangot és a bombázó sebességével vág át az erkély előtti légi folyosón. Némileg távolabb egy tőkésréce tojó evez a levegőben, s tart a Dunának. Most egy nyugodt feketerigó szeli át a levegőt, s közben énekel. Viszonylag sűrűn felbukkan a nagyobbacska dolmányos varjú, amelynek igen rajzos a röpképe. De szárnyra kapnak a fejem fölött a galambok is. Mielőtt azt gondolnád, hogy én vagyok Schmidt Egon, sietek kijelenteni, hogy nem, és nem is könyvéből idézek, csupán hajnali látásélményemből szemezgetek. Persze nem mindent írok ide, pl. a gázgyár tornyai a kelő napfényben égő színükkel kápráztatnak el. De felfénylenek a korábban sötét lombok is.
„Laudato sí” – mondaná Assisi Szent Ferenc, mert ő tud olaszul.
Inkább Jenő nótáját idézem: „Nézzétek az ég madarait, nézzétek a rét virágait, csűrökbe sosem gyűjtenek, Mennyei Atyánk gondozza őket.”
***
A madarakkal nincs is gond. Gond van a jó és a rossz harcával, mert mintha durvulna a helyzet. (A nemzetközi helyzet fokozódik.) Amerikában egy ember rendőr által való megölése zavargásokhoz vezetett. A zavargások során további öt ember halt meg eddig. A gyújtogatások már régen nem az egy ember megöléséről szólnak, hanem az alvilág felhergeléséről, talán pénzeléséről is, hogy csináljon általános káoszt, s Trump elnököt is billentse ki pozíciójából. Nem bánnák sokan, ha polgárháborúvá eszkalálódna az erőszak. O tempora, o mores. Továbbá Kyrie eleison!
Európában se jó a helyzet. Az itteni állapotokat Szathmári Sándor leírta száz éve Kazohinia c. scifi-regényében. Akit érdekelnek a részletek, olvassa el a Gulliver a behinek közt c. II. részt. A főszereplő próbál szót érteni a behinekkel, akik a szavakat értelmükből kiforgatva használják, és ötletszerűen módosítják őket is és a divatos jelszavakat is. Aki korán módosít, az könnyen agyonverődik, de a ki későn, sorsát alighanem ő se kerülheti el. A regényben végül jön egy felszabadítósereg, amikor a badarság elharapózott és a gyilkosságok mértéke átcsap minden tűréshatáron.
Az összevissza beszédért ugye hazánkban se kell sokáig keresgélni. Jó lenne már kijózanodni, mert írva van, „ha egy ország meghasonlik, az az ország többé nem állhat fenn.”     
***
Zene. Liszt Les preludes: tartalmaz idillt is és égzengést is. Talán elgondolkoztató az ő programzenéje. Ezúttal egy kis karmester vezényel. https://www.youtube.com/watch?v=v436IGbKL_o