Mickey webnaplója

Van néhány olyan témám, amelytől alig tudok szabadulni.
 Az egyik a tél fekete-fehér kontrasztjával.
A másik a fák a maguk sokféle formáival.
A harmadik az ég madarai, amelyeket a jó fotós röptében elkap. Nekem csak ritkán sikerül.
De ha úton vagyok, akkor a szélvédőn megjelenő vízpára éppúgy leköt, mint a táj esztétikuma, a magasfeszültségű oszlopok mérnöki rendje, a drótok íve, a találkozási pontok, vagy a mezők szabályos táblái, színei.
Szeretem a sziluetteket és a mikrovilágba való beleselkedést.
Ám a rovarok sem hagynak békét, ha rájuk akadok.
Van néhány jó portrém is, meg se merem mutatni őket a személyiségi jogok miatt.
Különösen is szeretem az absztrakt formákat, színhatásokat, egyáltalán az absztrahálásban rejlő lehetőségeket. A festőktől kölcsönvett kifejezéssel azt mondhatom ezekről, hogy nem tárgyak, hanem fotóelemek. Színek és fegyelmezett rendjükkel vagy éppen kaotikusságukban megragadó képkivágások.
További megunhatatlan témám a felhők világa. (Könnyen lehet, hogy akik megtekintik, azonnal lapoznak. Ja, megint felhők!) De hát a felhők külön világ! Sose ismétlődnek meg a formák.
Szeretem még a katedrálüveg mögé bújt alakokat. Ezek festőiek anélkül, hogy festéket vinnék fel lemezre.
Néhány alkalommal módomban állt olyasfajta hatású képeket kattintgatni, mint amilyeneket Monet tett át vásznaira. Pl. vízinövényeket és színes halakat.
Szeretem még a karakteres épületeket fotózni. Arra gondolok, olyan épületeket kapok lencsevégre, amelyek eligazítanak abban a tekintetben, hogy melyik országban jártam, melyik településen. Nem kedvelem a jellegtelen-arctalan modernkedő struktúrákat.
Egyszóval nekem a fotózás kihívás, s nem hagyom magam befolyásolni az egyes iskoláktól.
Így hát minden a mickey-fotó, csak akadémista nem.  Felrúgom a szabályokat az erőteljes kifejezés kedvéért.
***
A meteorológia reggel jelentette, hogy délután felszakadozó felhőzettel számolhatunk. Aztán dörgött-villámlott. csak nem felhőszakadásra gondoltak, mert az éppen az ellenkezőjét jelenti.
A magyar nyelv nagyon ravasz. Évtizedek óta duruzsol fülemben ez a szó: gyarló (ember). Mégpedig azért, mert a gyarló melléknévi igenév –, de akkor kellene léteznie egy igének is: gyarol (gyarlik).
De ilyen ige nincs. Vagy van?  A Gyorgyovich-féle sejtést magam igazoltam. A Czuczor-Fogarasi még ismerte a gyar gyököt.  surlás, valamely tárgy fölszinén vonczolás értelemben. A gyökből létrehozott ige egyike a gyarlik, de a gyarapszik is. 
Mint ahogy való szó van (lám, a való szó igéje a van). Sarol nincs, de sarló igen. Gyanítom, hogy valamiképpen a sarabol(ó) ige húzódik meg a háttérben.
***
Zene.
Figyelmem Afrika felé fordult. Az ottani zene jelentősen eltér az Európában meghonosodottól, de ettől még meglehetősen izgalmas, fordulatos, érdekes és értékes is.
A zulu nyelven énekelt kórust hozom ide, a Siyahamba címűt, amelynek a szövege kb. ennyi: Isten világosságába megyünk. We are marching in the Light of God.