Mickey webnaplója

Nézem a FB-on a katolikus templomok lebontását, dómok gyújtogatását, olvasom a híreket az ismételt lefejezésekről, és ma olvasom a 74. zsoltárt. 
Talán pontosabb, ha megfordítom. Olvasom a 74. zsoltárt és eszembe jutnak a vallásellenes megmozdulások, merényletek, templomok lebontása, az őket ért gyújtogatások, hírek ismételten lefejezésekről… Nem is folytatom. A zsoltár szerzője a babiloni fogságból hazatértek egyike, Dávid király szolgálatában állt, énekes volt. Aszaf beszámolt kora barbarizmusáról, de mintha mindaz ma történt volna. Teljes terjedelmében idézem.
74. zs. Aszaf költeménye. Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen? Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél. Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, a gyülekezet helyén ellenségeid zajongnak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak, úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat. Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták. Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!” Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél? Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál? Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez. Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét. A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek. Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat. A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet. Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved. Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak. Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge! Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet! Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!
Nem igazán szorul kommentárra a több ezer éves szöveg. Mostanában az üldözések, a megvetés, a megalázások intenzitásának a megerősödését tapasztaljuk a világban. A vértanúk száma egyes becslések szerint az elmúlt néhány évtizedben meghaladta az ókeresztény időkben mártírhalált haltak számát.
Érdemes sűrűn megelmélkedni ezt a zsoltárt.
***
Zene Szent Istvánkor. Kodály kórusműve.
 https://www.youtube.com/watch?v=709OLvOEiRc